Válaszúton Európa mezőgazdasága

Egységes támogatási rendszer a régi és az új tagállamokban, a régiós piacok megerősítése, teljesen új piacszabályozó eszközök bevezetése – csak ennyi tudható biztosan arról, hogyan alakul majd az unió agrártámogatási rendszere 2013 után. A Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő által harmadik alkalommal megszervezett Agrárakadémia célja, hogy direkt kapcsolatot teremtsen az unió – eurobürokraták és más tagállamok képviselői –, illetve a magyar agrárszakma között.

Miközben Európa a közös költségvetés legnagyobb részét mezőgazdasági támogatásokra költi, versenyképességben elmarad mind az Egyesült Államoktól, mind a fejlődő országoktól. A Kereskedelmi Világszervezettel folytatott tárgyalások során egyre inkább arra kényszerül, hogy nyissa meg a piacát, ezzel pedig saját termelőit sodorja veszélybe. Egyes tagállamok – élükön Angliával – a támogatások csökkentését, szélsőséges esetben a közös agrárpolitika megszüntetését kívánják, hogy az így felszabaduló erőket inkább a közös európai kutatás-fejlesztésre költsék. Más a kiterjedt mezőgazdasággal rendelkezők, a régi és az új tagállamok érdeke. Kérdés, hogy az új Közös Agrárpolitika (KAP) hogyan tud megfelelni az olykor ellentétes elvárásoknak.

Nádudvaron a legnagyobb érdeklődés az új mezőgazdasági biztos, Dacian Ciolos előadását kísérte, aki azonban bizottsági meghallgatásához képest kevésbé bocsátkozott konkrétumokba. A magyar európai parlamenti képviselők általában üdvözölték a volt román agrárminiszter megválasztását a posztra: azt remélik, ezzel az új tagállamok érdekeit jobban figyelembe vevő gazdája lesz az ágazatnak. Ciolos egyik legfontosabb ígérete, hogy az új KAP egységesíti majd a támogatásokat: az eddig esetleg több jogcímen kiutalt összegeket összevonják, és megszüntetik a régi tagállamok történeti alapon számított támogatását. A biztos korábban a két számítási rendszer, az SPS és az SAPS közül az utóbbi mellett tette le a voksát, de Nádudvaron már nem foglalt határozottan állást.