Megtépázott tanyavilág

Első ízben a Tanyakollégiumot 2002 őszén szervezte meg a Lakiteleki Népfőiskola, az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete és a Szent István Egyetem. A Kecskemét és Kiskunfélegyháza környéki 24 település tanyáin készült kérdőíves felmérések és mélyinterjúk eredményeként egy év múlva az ifjú kutatók olyan ajánlásokat fogalmaztak meg a kormányzat és a pártok számára, amelyek alapul szolgáltak a további kutatásokhoz és a tanyákkal kapcsolatos intézkedésekhez. A 2002–2003-as kiskunsági Tanyakollégium volt az elindítója annak a folyamatnak, melynek eredményeként 2009 májusában, ötpárti egyetértéssel, országgyűlési határozat született a tanyák és tanyás térségek megőrzéséről és fejlesztéséről.

A határozat kinyilvánítja, hogy a tanya, a tanyás településrendszer és gazdálkodási forma a magyar nemzeti örökség része, és fennmaradása, új életre keltése, fejlesztése nemzeti érdek. Az Országgyűlés felkérésére készült kormányjelentés megállapítja, hogy a magyar tanyavilág, melynek lélekszáma a ’40-es évek végétől az ezredfordulóig 1,1 millióról 200 ezerre csökkent, napjainkra szerkezetében és lakóinak összetételében is jelentősen átalakult. A külterületek egy részén a mezőgazdasági termelésen túl egyre inkább kisipari és szolgáltatótevékenység is folyik, megjelent a turizmus, növekszik a gazdasági szerep nélküli lakótanyák, nyaralótanyák száma. A mezőgazdasági árutermelés ma már legfeljebb a tanyák egyharmadában tekinthető a családok legfőbb jövedelemforrásának, azonban szerepe újra nő. Az Európai Unió szigorúbb városi és községi állattartási feltételei miatt például egyre többen próbálkoznak ismét – tanyára költözve – állattartással. Ám az értékesítés gyakran bizonytalan, az árak alacsonyak, a megélhetést bürokratikus akadályok is nehezítik. És vannak tanyák, ahol ma sincs villany, a tanyavilág nagy részében rosszak az utak, gyenge a közbiztonság, a talajban fogy a víz, kevés a támogatás.

Ilyen gondok közepette indult a második kiskunsági Tanyakollégium, melynek célja egy tanyatörvény előkészítése. Ez garantálhatja a tanyákon élőknek ugyanazokat a jogokat, amelyek bárkit megilletnek az országban. Fő feladata az esélyegyenlőség megteremtése az oktatásban, az egészségügyben, az érdekképviseletben és más területeken, az életkörülmények és a megélhetés javítása, a társadalmi érvényesülés lehetőségeinek növelése a tanyán lakók számára.