Rózsás kedvű szőregiek

Ha a szőregi rózsások hűek akarnának lenni önmagukhoz, nem virágokat, hanem egész virágcserepeket hajigálnának a felcicomázott lovas kocsikról, hiszen a közigazgatásilag már Szegedhez tartozó település hagyományos terméke nem a virág, hanem maga a rózsatő. A tizenkilencedik században először Újszegedre érkezett meg ez a mesterség, amelyet hamarosan a szőregiek is elsajátítottak. A Tisza–Maros-szög talaja ideális a rózsatermesztéshez, nem beszélve a napsütéses órák magas számáról. A rózsatő-előállításhoz ezen a két feltételen kívül még két dolog kell: szakértelem és temérdek kétkezi munka. Nos, Szőregen mindez együtt van, nincs is az itteni rózsának konkurenciája szinte egész Európában.

Széll Imrétől, a Szőregi Virág-Dísznövény ÁFÉSZ elnökétől megtudtuk, hogy a hatvanas években alakított magánszövetkezetből a rendszerváltáskor kiszállt néhány termelőn kívül nincs számottevő piaci ellenfelük. Nyugat-Európa nem tud versenyezni a magyarokkal, mert ott túl drága az élőmunka. A rózsatő-előállítás ezért keletre vándorol. De már Lengyelországban is csökken a termelés. Széll szerint azért, mert a termelők kiöregszenek, és a kemény munkát igénylő rózsatermesztést a fiatalok már nem vállalják fel. Az ágazat nyugat-európai szereplői most Ukrajna felé kacsingatnak – ott ugyan olcsó a munkaerő, viszont képzetlen, s a rózsatermesztésnek nincsen hagyománya. Kínából érkezik be rózsa, de nehezen terjed el, mert dugványról termesztik, és kevésbé télálló. Marad Magyarország, ezen belül is Szőreg és környéke, ahol a magyar rózsatövek 98 százalékát állítják elő.