Megint lángol a vita az élelmiszer-kereskedelemről

Szövevényes história a termelőké és kereskedőké, és az ellentétek egyre élesebbek. A legújabb vita még a több éves etikaikódex-ügyben gyökerezik, és mára oda jutott, hogy az Országos Kereskedelmi Szövetség az Alkotmánybírósággal fenyegeti a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalt.

GazdanetIlijin Kinga2010. 02. 17. szerda2010. 02. 17.
Megint lángol a vita az élelmiszer-kereskedelemről

Az Alkotmánybírósághoz és az Európai Bizottsághoz fordul az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) - jelentette be múlt héten a kereskedők érdekvédő szervezete -, mert kifogásolja a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) eljárását. A hivatal a január 1-jén életbelépett, a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló törvényhez kapcsolódva adott ki egy áttekintést, melyben összefoglalták, a jövőben hogyan fogják értelmezni a törvényt. Mint mondták, a piac szereplőinek egyöntetű kérésére fogalmazták meg a dokumentumot, melyet január 29-én tettek közzé.

Ezzel az áttekintő dokumentummal szemben fogalmazta meg aggályait az Országos Kereskedelmi Szövetség. A szervezet úgy látja, az MgSzH törvényértelmezése több esetben is átlép a törvényben foglalt lehetőségeken, ráadásul felrúgja a piaci szereplőknek tett ígéreteket. Az OKSZ kifogásolja, hogy a hivatal nem egyeztetett az érintettekkel, s hogy az áttekintést január legvégén hozták nyilvánosságra, miközben a jogszabályban foglaltak szerint a kereskedőknek február 1-ig kellett megküldeniük a törvénynek megfelelően átalakított üzletszabályzatukat az MgSzH részére. A hivatal keddi reakciójában elmondta, folytattak egyeztetéseket a piaci szereplőkkel, az utolsót január 15-én. Az OKSZ a vele történt december 18-i megbeszélés után nem jelezte, hogy további egyeztetéseket szeretne. Elmondták: objektív, partneri viszonyra törekednek. Azzal kapcsolatban pedig, hogy az Alkotmánybírósághoz kívánnak fordulni annyit fűztek hozzá: jogorvoslati kérelemre egy-egy eljárás esetében van szó, a teljes állásfoglalás esetében nem. Őket igazolhatja, hogy a január végén kiadott törvényértelmezés a következő szöveggel kezdődik: "Jelen dokumentum szakmai munkaanyagnak minősül, peres vagy közigazgatási eljárás során nem felhasználható, hivatkozási alapnak nem tekinthető. A jogértelmezés a jogalkalmazó mindenkori feladata és felelőssége."

Akármelyik félnek van is igaza, az élet tovább folyik az alatt az idő alatt is, amíg az Alkotmánybíróságon és az Európai Bizottságban döntést hoznak. A jelek szerint az MgSzH nem visszakozik, tehát feltehetőleg kiadott összefoglalójuk alapján fogják értelmezni a törvényt és ennek jegyében járnak el mindaddig, amíg ezzel ellentétes döntés nem születik.
 

 

A vita gyökerei a kudarcba fulladt élelmiszer-kereskedelmi etikai kódex ügye táján keresendők. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ugyanis már évekkel ezelőtt szabályozni - s ha kell, szankcionálni - szerette volna az ágazatot. A szabályozandók közt szerepelt a magyar termékek aránya a boltok polcain és a védjegyes termékek kiemelése is, de mostanra inkább más célokra helyeződött a hangsúly: az olyan, már a kezdetektől jelen lévő követelésekre, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar nagyobb hányadot kapjon a termékpályán keletkezett jövedelemből, vagy hogy a kereskedők ne szedhessenek különféle plusz hozzájárulásokat, így például polcpénzt vagy születésnapi hozzájárulást a beszállítóktól. A minisztérium kilátásba helyezte, hogy törvényileg szabályozza a fentieket, de nem szerették volna idáig elvinni az ügyet, s jobban örültek volna egy önkéntes vállalásnak a forgalmazók részéről.

Az OKSZ akkori állásfoglalásában úgy vélte, a minisztérium javaslata a vásárlókkal fizettetné meg a versenyképtelen mezőgazdaság veszteségeit. Felhívták a figyelmet a visszásságokra is, így például kérdésesnek tartották, hogy mit nevezünk magyar terméknek - annak számítanak-e például a nem magyar alapanyagokból Magyarországon készülő termékek? Azt mondták, a kereskedők választékában ott vannak a magyar termékek is, de ők a fogyasztók igényeit szolgálják ki: aki tehát importárut venne, arra nem kényszeríthetik rá a helyi terméket. A másik oldal ugyanakkor azzal érvelt: az uniós csatlakozás óta megugrott élelmiszerimport nagy pénzeket vesz ki a magyar gazdaságból, miközben az export jóval lassabb mértékben emelkedik.

Az FVM kidolgozta az önkéntes megállapodást, vagyis az etikai kódexet, de egy jogszabálytervezetet is arra az esetre, ha mégsem sikerül tető alá hozni a megállapodást. Néhány szervezet végül, hosszas huzavona után, aláírt egy etikai kódexet, mely ellen szinte azonnal eljárást indított a Gazdasági Versenyhivatal uniós jogszabályok és a versenytörvény megsértésének gyanújáért. Ekkor a parlamenti pártok úgy döntöttek, mégiscsak törvény születik, amelynek érdekében akár a versenytörvényt és a kereskedelmi törvényt is módosítják. Az etikai kódex aláírói ellen megszűnt a vizsgálat, mert az végül nem lépett életbe, a helyére lépő törvényt pedig tavaly ősszel meghozták. Ez lépett életbe január 1-jén, s ez a törvény szolgál most újra a termelők, az élelmiszeriparban dolgozók és a kereskedők vitáinak alapjául.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek