Gyártója ismeretlen! Vissza a régi szabályt!

A mai uniós szabályozás szerint minden vásárlónak tudnia kell, hogy egy termékben mennyi zsír, fehérje, kalória található, hogy dönteni tudjon, számára megfelel-e a termék. Brüsszel ugyanakkor nem tartja ilyen fontos információnak a termék gyártójának feltüntetését, holott az átlagos fogyasztónak ez gyakorta fontosabb információ, mint az előbbiek. (Van néhány kivétel, például az uniós engedély alapján működő hús- és tejipari vállalkozások uniós jele, de ebből is csak azt tudja meg a vásárló, hogy mely országban működik a gyártó. Legtöbbször azonban csak azt látjuk, hogy származási hely: EU.)

Az EU évekkel ezelőtt a multinacionális láncok érdekeinek megfelelően alakította így a szabályozást: e cégek ott gyártatják termékeiket, ahol olcsóbban tudják, de nem érdekük, hogy például egy megszokott német termékről kiderüljön, valójában szlovák üzemben készült. Az indoklás szerint így a forgalmazó spórol: mert könnyedén válthat gyártót, a csomagolóanyagot nem kell kicserélnie. Egyébiránt e sorok írója szerint ez is hozzájárul ahhoz, hogy a multik könnyedén diktálhatják a feltételeket a beszállítóik felé.

Ezt az ellentmondást próbálja feloldani a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége (FEOSZ), amikor azt javasolják, hogy ismét kötelező legyen a termék származási helyének, gyártójának feltüntetésére. A szövetség szerint a jelölés hiánya a fogyasztót megtévesztheti az adott élelmiszer tényleges származása vagy a valódi eredete felől, főként, ha korábban megszokott, bevált termékről van szó. Példaként említsük meg a Boci csokit. A hagyományos magyar terméket már évek óta nem Magyarországon gyártják, ahogy a Sport szeletet sem.

Mindezek miatt a FEOSZ levélben keresi meg a parlament fogyasztóvédelmi bizottságát, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot, illetve a Nemzetgazdasági Minisztériumot, annak érdekében, hogy a jövőben egységesen kötelező jelleggel kerüljön feltüntetésre a termékek csomagolásán a származási hely megjelölése.