Megmenekült a Föld!

A sókedvelő génnel rendelkező durumbúza 25 százalékkal nagyobb hozamot szolgáltatott, mint közönséges társai, legalábbis az igen sós talajban folytatott vizsgálatok során. A TmHKT1;5-A névre keresztelt gén segít eltávolítani a vízből a nátriumot, amely a növény gyökereitől jut el a levelekig – mondja a hirado.hu szerint Matthew Gilliham ausztrál kutató, a vizsgálat vezetője. A gén olyan sópumpát kódol, mely meggátolja, hogy a só a levelekbe jusson, ahol mérgezővé válhat a növényre. „A sós talaj komoly probléma, mivel ha a nátrium elkezd felhalmozódni a levelekben, olyan fontos folyamatokat befolyásolhat, mint a fotoszintézis, ami kritikus a növény sikeréhez” – mondja a kutató. Mivel a sópumpa "nem kerül sokba” a növénynek, így a hozamot tekintve nincs esés a sószegény talajnál sem.

Az ősi búzatörzsek vizsgálatakor kiszúrt gént hagyományos keresztezéssel illesztették be egy kereskedelemben alkalmazott törzsbe, nem pedig a számos ország ellenezte genetikai módosítással. A durumbúzát - Triticum turgidum – alkalmazzák a tészta, a bulgur és a kuszkusz előállítására. Sokkal érzékenyebb a sóra, mint a közönséges - Triticum aestivum – vagy kenyérbúza.

Egyes becslések szerint a világ élelmiszerigénye 2050-re mintegy 70 százalékkal nő, ahogy a bolygó populációja a mai hétmillióról kilencmillióra emelkedik. A kihívást nehezíti majd a klímaváltozás csapadékrendszerekre gyakorolt hatása is. A sósság már eleve komoly problémát okoz a száraz és félig száraz éghajlatú fejlődő országokban, ahol a talaj természetes módon sós, vagy az öntözővíznek nagy a sótartalma. A Nature Biotechnology folyóiratban publikált tanulmány egybecseng a Marseille-ben tartott Víz-világfórummal, ahol a víz ritkasága és a mezőgazdasági vízigények képezik a fő témaköröket.