Egyre nagyobb a nézetkülönbség Brüsszelben!

Túlzottan bonyolultnak és költségesnek találták az uniós kormányok az Európai Bizottság aktív termelőkre vonatkozó javaslatát, ezért sokkal jobban hajlanak a dán soros elnökség kompromisszumos javaslatára, amelynek értelmében csak a tényleges gazdálkodást folytatók lennének aktív termelőként jogosultak a közvetlen jövedelemtámogatásokra – számolt be a bruxinfo.hu. Az aktív gazdálkodók kategóriájának meghatározásával az EU azt kívánja elkerülni, hogy illetéktelen kezekbe, például repülőterek, golfpályák üzemeltetőihez vagy vasúti társaságokhoz kerüljenek nagy összegű támogatások az uniós büdzséből.

A Bizottság eredeti javaslatának értelmében a tagállamoknak kellett volna ellenőrizniük a jogosultak esetében a direkt támogatásoknak a nem agrártevékenységből származó jövedelmekhez viszonyított arányát, hogy kiszűrjék az úgynevezett passzív farmereket. A kormányok azonban nem csak túl költségesnek, de körülményesnek is tekintették ezt a megközelítést, inkább bizalmat szavazva egy elnökségi javaslatnak, ami a tényleges termelőtevékenységre fókuszálná a támogatásokat és a tagállamoknak is nagyobb mozgásteret adna a kritériumok meghatározásában.
Dacian Ciolos uniós agrárbiztosnak az az új javaslata is tetszést aratott a mezőgazdasági miniszterek csütörtöki luxembourgi tanácsülésén, hogy készítsenek egy negatív listát a támogatásból kizárandó tevékenységekről. Több miniszter is ezek közé sorolta a repülőtereket, a vasúti társaságokat és a golfklubokat. „Csak az legyen jogosult a támogatásra, aki egy bizonyos területen gazdálkodik és valamit termel” – indítványozta az osztrák agrártárca vezetője. Francia kollégája azért szállt síkra, hogy a tagállamok saját hatáskörben további kritériumokat is meghatározhassanak.

Czerván György, a vidékfejlesztési tárca államtitkára úgy vélte, hogy az aktív gazdálkodói státuszról szóló rendelkezés a jövedelem helyett inkább a tevékenységre kell, hogy fókuszáljon. A negatív lista elkészítését is támogatásáról biztosította.
A KAP-reform egyik kulcsfontosságú eleméről, a közvetlen jövedelemtámogatások szabályozásáról szóló vitán a támogatások felső határának meghúzása is napirendre került. A Bizottság javaslata értelmében évi 300 ezer euró felett megszűnnének a közvetlen kifizetések. 150 ezer és 200 ezer euró között 20, 200 és 250 ezer euró között 40, 250 ezer és 300 ezer euró között pedig 70 százalékkal csökkennének. A jövedelemből ugyanakkor le lehet majd vonni az előző éves bérköltségeket (adókkal és társadalombiztosítási járulékokkal együtt), így a Bizottság szerint a javaslat már elfogadhatóbb azon országoknak, ahol a nagyobb üzemméret a jellemző adottság.
A vita csak részben igazolta ezt az optimizmust, ugyanis több tagállam, köztük Németország, Csehország és Románia továbbra is elutasítja, igazságtalannak és könnyen kijátszhatónak tartja ezt a megoldást. Dacian Ciolos ugyanakkor világossá tette, hogy a Bizottság számára a direkt támogatások hitelességéről van szó, ezért reformjavaslatának ehhez az eleméhez körömszakadtáig ragaszkodik. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendelkezés mindössze néhány ezret érintene a közvetlen jövedelemtámogatások 9 millió jogosultjából. A román delegáció vezetője szerint, ha már mindenképpen lennie kell ilyen korlátozásnak, akkor egyetlen kulcsnak kellene lennie, de azt is 300 ezer euró fölött kellene meghatározni.

Magyarország képviselője fontosnak nevezte, hogy a munkabér és a járulék levonható lesz majd a támogatási összegből, vagyis az elvonást a foglalkoztatással lehet majd korrigálni. A birtokok mesterséges felaprózásának ellenőrzését is szorgalmazta a magyar államtitkár.
A csütörtök délutáni vita harmadik témája a direkt támogatások belső (egyes tagállamokon és régiókon belüli) újraelosztása volt. Mint ismeretes, a Bizottság javaslata értelmében egy öt éves átmeneti időszakot követően, legkésőbb 2019-ig a tagállamokon belül, regionális szinten és az egyes támogatott szektorok között is egységes hektáronkénti kifizetések lennének. A történelmi referenciákon alapuló jelenlegi szisztéma ilyen gyors elhagyását azonban számos régi tagállam – köztük Franciaország és Olaszország – vehemensen ellenezte, és hosszabb átmeneti időszakot tartott szükségesnek, hogy megóvják a gazdáikat és egyes szektoraikat a radikális változtatástól és az ezzel járó jövedelemvesztéstől. Egyes delegációk szerint a támogatási szintek teljes kiegyenlítésének nem is lenne értelme, nagyobb rugalmasságot kellene adni a kormányoknak és inkább egy felső és egy minimális alsó határt kellene kijelölni, amelyen belül szabadon választhatnának.

Emlékezetes, hogy a KAP-reform egyik központi eleme a direkt támogatások egyes tagállamok közötti újraelosztása, ami azonban a Bizottság javaslata szerint csak nagyon visszafogott lesz, és a konvergencia folyamata nem is zárul le a következő, 2020-ig húzódó időszakban.
A mostani vitát két további követi, az egyik májusban a KAP kizöldítéséről, egy másik pedig júniusban a vidékfejlesztésről. Ezt követően még júniusban a dán elnökség egy összefoglaló jelentést kíván letenni az asztalra abban a reményben, hogy részmegállapodásokat sikerült elérni a csomagról.