Ki fog itt hazai élelmet gyártani?

A belföldi élelmiszer-értékesítés - a fogyasztási adatokhoz hasonló képet mutatva - csökkent, de az export bővülése ezt egy határig tudta ellensúlyozni. Az ágazatnak ideig-óráig előnyt jelentett a gyengülő forint, amely segítette kivitelt. Összességében azonban az export sem volt képes elérni a jövedelmezőség javulását. Előrejelzések szerint nagyon valószínűnek tűnik, hogy 2011-ben az ágazat eredménye nem javult a megelőző évhez képest, vagyis hozzávetőleg 40-50 milliárd forint körül volt – írja a nepszava.hu. Az alapanyagok folyamatos drágulása eleve gátat szab annak, hogy az élelmiszeripar növelhesse a nyereségességét. A takarmány-növények dármai drágulása a húsipar termelési költségeit is emeli. A búza és a kukorica őszi jegyzési árai tonnánként 55-63 ezer forint között mozognak, de félő, még ez sem a végállomás. Az állattenyésztésben nélkülözhetetlen szója tonnánként a tavalyi átlagosan 100 ezer forint helyett jelenleg 140-150 ezer forint, de a tőzsdéken ez sem az utolsó szó.

Az élelmiszerfeldolgozó-ipar a költségnövekedést nem képes elismertetni az átadási áraiban. Az áruházláncok - néhány kivételes terméket leszámítva - csak rendkívül kismértékű áremelésre hajlandóak, vagy arra sem. A szakemberek szerint a kereskedők "vajszívűsége" sem lenne megoldás, mert a gyenge hazai vásárlóerő, a fogyasztás stagnálása mindenképpen korlátozná az áremeléseket.

A sertéshizlalók, a baromfitenyésztők és a tejtermelők máris kongatják a vészharangot. A feldolgozók körében évek óta esedékes konszolidáció ezzel valószínűleg felgyorsul a közeljövőben, ami előbb-utóbb elkerülhetetlenül egyes élelmiszer-ipari cégek csődjéhez fog vezetni. Az élelmiszer-infláció második félévi felpörgésével párhuzamosan - és ennek ellenére - jónéhány élelmiszer-ipari feldolgozó kényszerül lehúzni a rolót, és több ezren kerülnek az utcára.