Lőtér és legelő - avagy hová mennek az agrárpénzek?

Mezőgazdasági tevékenységet ténylegesen nem végző „termelők”, így katonai gyakorlóterek, horgászklubok, ingatlancégek és vadásztársaságok jutottak jelentős területalapú támogatáshoz az SAPS-rendszeren belül – áll az Európai Számvevőszék a témában kiadott jelentésében, amely a 2004 óta csatlakozott tagállamok kifizetéseit vizsgálja. Az anyag rámutat: mivel a tagállamok nem azonosították be pontosan, melyek a támogatható földterületek, így egyes nem hasznosított parcellák, valamint nem mezőgazdasági tevékenység céljára használt földterületek után is történtek kifizetések. Mindez nem jelent törvénysértést, ám a rendszer céljai megkérdőjeleződnek. Ráadásul a félrement pénz hatással van az egyes egyéni mezőgazdasági termelőknek kifizetett összegre, vagyis a tényleges termelőknek kevesebb jut. A SAPS rendszerében a mezőgazdasági termelők nem kötelezettek javak előállítására vagy termelési tényezők felhasználására, ám helyes mezőgazdasági és környezeti állapotban kell tartaniuk a földterületüket, valamint be kell tartaniuk bizonyos környezetvédelmi és állatjóléti szabályokat. A rendszer keretében teljesített kifizetések 2011-ben az unió egészében 5 milliárd eurót tettek ki – írja a vg.hu.

A kedvezményezettek azonban – mutat rá a jelentés – sok esetben nem is köthetők az agráriumhoz. Míg Lengyelországban és Romániában ingatlanvállalatok, repülőterek is kaptak támogatást, Magyarországon, és Szlovákiában erdészeti vállalatok, vadászegyesületek, sőt, horgászklubok és síklubok is pénzt vettek fel ezen a címen. Idehaza például 337 vadászegyesületnek 7 ezer hektár mezőgazdasági földterület címén több mint 1 millió euró támogatást folyósítottak ezen a címen.

Magyarország helyzete azért is speciális, mert az állam – lévén nagy földterületek birtokosa – a legnagyobb egyedi SAPS-kedvezményezett. A hatóságok kifizetéseket folyósítottak olyan állami tulajdonban lévő állandó gyepterületek után, amelyeket katonai kiképzés céljára használtak, azonban a nemzeti hatóságok nem tudták megmondani, hogy azokat kizárólag kiképzés céljára vagy akár csak részben mezőgazdasági célra, például juhok legeltetésére hasznosítják-e.

A magyar hatóságok ráadásul nem rendelkeznek rálátással arra, hogy az ilyen intézmények milyen mértékben részesülnek a kifizetésekből. A számvevőszék becslése alapján azonban 300 ezer hektárról lehet szó, amely után így a magyar hatóságok mintegy 50 millió eurót fizettek ki 2010-ben.
„A visszaélések révén nem csak a ténylegesen termelő gazdák elől vettek el támogatásokat, de az erkölcsi kár is óriási: az Európai Unió közvéleménye ugyanis azt látja, hogy a támogatások nem a meghirdetett célokat szolgálják” – nyilatkozta az elemzés kapcsán a Világgazdaságnak Tóth István. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) titkára kifejtette: „a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a korábbi években többször jelentette be, hogy újabb területeket vontak be a támogatásba, így nő az osztószám.

Ezek alapján úgy gondolom, hogy hozzávetőleg 300 ezer hektár esetében felmerülhet, hogy valóban folyik-e ott termelés” – fogalmazott a titkár. Tóth István hangsúlyozta: „természetesen látatlanban nem állítható, hogy ezeken a területeken nem történt valódi agrártevékenység.” A titkár lapunknak kifejtette: meglátása szerint elsősorban nemzeti parkok és katonai területek vehették igénybe valódi agrártevékenység nélkül a támogatásokat. „Ezek mind olyan területek, amelyek mögött az állam áll” – fogalmazott Tóth István. A titkár szerint az is aggályos, hogy a mezőgazdasági termelést folytató szántóterületre és a gyepterületre ugyanolyan támogatás jár, míg utóbbiakra kisebb mértékű támogatást kellene megszabni a titkár szerint.