Adj el helyben!

Világtendencia – főként a 2008–2009-es válság óta –, hogy helyben, olcsóbban és jó minőségű termékekkel lépjenek színre a kisebb termelők, szolgálva a lakosság ilyetén igényeit. Nálunk is szorgalmazta a kormány – először könnyített e piacok működtetésének előírásain, majd támogatást is nyújtott hozzá –, hogy minél több ilyen elárusítóhely jöjjön létre. Elsődleges cél persze a termelők segítése, akik kisebb mennyiségű árut is tudnak értékesíteni, ráadásul nem kell száz kilométereket fuvaroztatni, s drágítani a zöldséget, gyümölcsöt, állati eredetű termékeket. Ezzel párhuzamosan a lakosság is választhat: a nagyobb üzletek hálózatai kínálta élelmiszert, vagy a többnyire kisüzemi vagy éppen háztáji gazdaságokban előállítottakat veszi meg.

Tény, az utóbbi években egyre több termék-előállító – tízezer kistermelőt tartanak nyilván – képes megélni e piacok segítségével, s a vevők is rászoktak arra, hogy ott vásároljanak. Az is igaz, hogy a kínálat egy része túl drága az átlagfizetésből élők számára, de az alapvető zöldség, gyümölcs, hús és tejtermék megfizethető.

Mindez akkor válhat majd igazán életképessé, ha a hatóságok a folyamatos ellenőrzésekkel képesek lesznek kiszorítani az álőstermelőket, a silány, netán feketén beszerzett, ellenőrizetlen eredetű, csempészett, hamisított termékeket.

Nem a helyi piacokkal kapcsolatos hír, ám a helyi termék-előállítás és -értékesítés ügyéhez tartozik: ha lassan is, de bővül a helyben megtermelt áruk aránya a közétkeztetésben.