Paprikás hangulatban

Mielőtt a Kalocsai Paprikafesztiválon leültünk beszélgetni Németh Józseffel, a Kalocsai Fűszerpaprika Zrt. és a Fűszerpaprika Terméktanács elnökével, kerültem egyet a környékbeli „paprikás” falvakban. Fajszon, ahol az egykori Kék Duna Tsz-ben tömérdek paprikát termeltek, egyetlen ház falán sem láttam paprikás zsákokat. Bátyán igen, de ott többnyire figyelemfelhívásként: a paprikás házak kapujában kis asztal áll, s paprikát, fokhagymafüzéreket árulnak az 51-es főút mellett. Alig láttam paprikaszedőket. Ahol mégis, egyetlen családtag sem dolgozott, kizárólag napszámosok.

Ma már azt sem lehet pontosan tudni, mekkora területen termelnek fűszerpaprikát Magyarországon. A fél hektárnál kisebb földeket nem tartják nyilván, de a termelők is hagyományosan azt szeretik, ha minél kevesebbet tudnak róluk. A termés jelentős része magáncsatornákon, adót nem ismerve jut el a fogyasztókhoz. Ami némileg meglepett: már a zacskóban árult „magyar termelői paprikában” is egyre több az import. A teljes magyar piacon is nagy valószínűséggel több már a külföldön termett, mint a hazai.

Németh József kiemeli: a Dél-Amerikából, Afrikából, Kínából származó szárított fűszerpaprika a németországi feldolgozó helyébe szállítva átlagban 40%-kal olcsóbb, mint a magyar. Valaha a német piacon a kalocsai és a szegedi nagy feldolgozók évente több ezer tonna őrleményt adtak el. Egy kiló paprikaőrlemény ára 2–4 euró között van, a magyar paprika egyeurós hátránnyal indul – így nehéz üzletet csinálni. Ma már csak azok vásárolnak tőlünk, akik hajlandók a mi paprikánk ízét megfizetni. Például a csipszgyártók, akiknek jobban kel el az árujuk, ha ráírhatják: mit Ungarische paprika. Nekik azonban kevés kell belőle.

De hát hungarikum – vetem ellen, hiszen mi úgy tudjuk, a magyar paprika a legjobb a világon. Éppen olyan fesztiválon ülünk, ahol a paprikát ünneplik. Az íze valóban verhetetlen – válaszolta a terméktanács elnöke. A színénél azonban akadnak jobbak. Ennek oka az is, hogy a termőterület északi határán vagyunk. Ezért szükséges az utóérlelés, ami a csövek felfűzésével, később műanyag zsákba töltésével valósult meg. Csakhogy a nemzedékek, amelyek vállalták a paprika sok görnyedéssel járó munkáit, kiöregedtek, kihalnak. A fiatalok pedig ennyi pénzért találnak könnyebb munkát is.

Legalább öt éve 1000–1500 hektár között stagnál a termőterület. Az idén azonban olyan rossz a termés, amilyenre 2003 óta nem volt példa. A szőlőt szokták emlegetni, ami minőségben és mennyiségben együtt mozog a paprikával. Most azonban a szőlőtermés jó, a melegkedvelő paprika szára azonban nem fejlődött ki az esős kora nyáron. Utána pedig az aszály tett be neki. A kalocsai termőtájon öntöznek, a szegedin nem mindenütt tudnak.

Ma még 500-700 tonnát adnak el legálisan a magyar piacon is. Az őstermelők azonban őrölhetik a paprikát, ennek a fedezékében sok szürkezónás vállalkozás felvásárolja az ipar elől a paprikát, feldolgozza, és őstermelőként teríti a piacon. A nagyobb feldolgozók nem tudnak versenyezni azzal, ha a 27%-os áfa egy részét az árban odaadják a fogyasztónak. Ezért nem tudni, meddig lesz még hivatalosan, legálisan előállított magyar fűszerpaprika az áruházláncok polcain.

Megmenthető-e ez a hagyományos magyar termék? Németh József szerint, ha annyi jövedelem lenne benne, amennyiért megéri a fiatalabb gazdálkodóknak foglalkozni vele, akkor igen. Az állam azonban a borászattal ellentétben eddig sem támogatta a paprikaágazatot. Talán, mert ez csak 10 milliárd forintos piac a borágazat 200 milliárdjával szemben. Rosszindulatú megközelítéssel: azért sem, mert egyetlen kormánytagnak sincs paprikája, boruk azonban annál inkább.

UJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELE