Zsámbokról, paprikásan

Másképp nem lehet lecsót főzni. Kolbász, szalonna, tarhonya vagy galuska ízletesebbé teheti ezt a könnyen elkészíthető nyári ételt, de a Galga menti paprikás falu kertészeti jelképét bele kell vágni a lábasba.
Aki először járt a múlt hét végén másodszor megrendezett "Lecsót a keceléből!" fesztiválon, azt persze felpaprikázta a rejtély, mi az a kecele, és hogyan kerül abból a tányérba a lecsó. Ha körül is nézett, további ismeretlen kifejezésekkel találkozott. Mintha más országban járna az ember, más lenne itt a nyelv. Kató néni is Kacó néniként mutatkozott be. A kacó csipkés blúz, a kecele hímzett kötény. A féketőt viszont másutt is így hívják, de sehol sem varrják olyan formára, mint ebben a faluban. A Zsámboki lakodalmas évtizedek óta műsoron van, előadásain a világ szinte minden nációjának képviselője közelről láthatta ezt a színpompás, mással összetéveszthetetlen viseletet.
A falu mezőgazdaságának hagyományos növénye a paprika. Bár a közeli Szentlőrinckátán korábban kezdték a fóliázást, talán előbbre is tartanak a hajtatással, de nagy a becsülete a nagybani piacon a zsámboki paprikának is. Jó vásárt csapott ott Szabó Géza, aki egy tavalyi fél unikumos befektetésen az idén 17 ezer forintot nyert. Cimborájától ugyanis egy gyufásdoboznyi magot kapott cserébe az áldomásért abból a "Rumcájsz" paprikából, amellyel most megnyerte a helyi termelők fesztiválversenyét, és jutalmul ezer szem fémzárolt minőségi magot vihetett haza.
Zsámbok néprajzi és mezőgazdasági tradícióira alapozva találta ki tavaly a "Lecsót a keceléből!" fesztivált Nagyné Szabó Judit jegyző. Az idén több mint százan vettek részt a szervezésben, alig lehetett látni olyan zsámbokit, aki nem tűzte magára a vendéglátó vagy kísérő feliratú kitűzőt.
Hazajöttek a két napra a községből elszármazottak, megvendégelték az ország minden szegletéből meghívott Zsámboki vezetéknevű embereket, sőt külföldi rendszámú autókból is szálltak ki érdeklődők. Kiderült persze az is, hogy kik a falu legerősebb férfiú és mely ebek a zsámboki udvarok legalkalmatosabb házőrzői. (Lapzártáig nem kaptunk bejelentést arról, jártak-e váratlan látogatók a portákon, amíg a csahosok a bírák és a közönség előtt mutatkoztak.)
Még az idei lecsóba kerülő paprika magvait sem vetették el, amikor a falu lelkes társulata Szigetiné Simon Rozália tanárnő vezetésével már próbálni kezdte a fesztiváli bemutatóra Móricz Zsigmond népszínművét, a Sári bírót. A főszereplők, Pengő Kovács, Hajdók sógor, Veróni, Varnyú és a többiek amatőr megszemélyesítői egy több évtizedes helyi előadást elevenítettek fel, hitelesen igazolva: ma sem vagyunk mások, mint őseink voltak száz évvel ezelőtt.