Gyönyörű ajándék, tíz hektáron

Kozó Miklós, Vámos Béláné, Bozsik Lászlóné, Siroki Jánosné,
Golenya Miklósné és Gattyán István

- Egy üveg pezsgő volt életem eddigi legnagyobb nyereménye. Két éve őrzöm bontatlanul - mondta a Hajdúhadházán élő Siroki Jánosné, aki vasúti pénztárosként dolgozik. - Hát most itt az alkalom, hogy "megpukkantsuk" férjemmel, 24 éves lányommal és 22 éves fiammal! A nyereményből a környéken szeretnénk földet venni. Nálunk, Hajdú-Bihar megyében a hektáronkénti 300 ezer forint reális ár, van reményünk rá, hogy ebből a pénzből tíz hektár lesz a miénk. Először talán bérbe adjuk, de a fiam szerint hosszú távon erdősíteni érdemes. Vadász-vadtenyésztő a szakmája, ismeri az erdősítés támogatási lehetőségeit. Meggyőződése, ha jóféle fával telepítjük be, idővel meghozza a hasznát, és évről évre értékesebb is lesz. Mi különben is azt tartjuk, még a parlagföld is többet ér, mint egy bankbetét.
{p}
- Amikor a levelet megkaptam, elsírtam magam. Még a lottón se volt kettesnél nagyobb találatom sose. A jó hírt két lányommal és fiammal osztottam meg - emlékszik a kunszentmártoni Bozsik Lászlóné. A Szolnok megyei nyugdíjas asszony annak idején a helyi bőrgyárban dolgozott. Egy éve halt meg a férje, postásként ő szállította házhoz negyven évig a család kedvenc lapját, a Szabad Földet. - Szüleimnek volt valamicske földjük, de "földbirtokosok" igazán ezzel a nyereménnyel lettünk. Már ki is néztem egy területet, most éppen búzával van bevetve. Egy férfi bérli nyolc éve, hajlik rá, hogy a jó minőségű földből tíz hektártól megváljon. Aztán mi is haszonbérbe adnánk. (Lapzártánkkor tudtuk meg, a nyertes már megvette a földet.)

A borsodi Vámosújfalun élő Golenya Miklósné döntése kirí a sorból. Férjével közösen úgy döntöttek, nyereményüket jótékony célra ajánlják fel gyermeksegítő szervezeteknek. - Nyugdíjasokként élünk ketten a férjemmel, gyerekünk nem született. Amíg bírtuk, gazdálkodtunk is azon a kis háztáji parcellán, amit a férjem a szüleitől örökölt. Mindketten igen érzelmes emberek vagyunk. A lapot is azért szeretjük, mert olyan "emberi" arculatú. Gyönyörű ajándéknak tartjuk a nyereményt, mert ezzel örömet szerezhetünk rászoruló gyerekeknek.

- Soha nem volt földem, a családunkra se jellemző a gazdálkodás - meséli a Szolnok megyei Martfűről érkező Vámos Béláné. - Legnagyobb szerencsém az életben 12 találat volt a totón, olyan kicsi pénzzel, hogy nem is emlékszem rá. Férjem is, én is a nyugdíjig a cipőgyárban dolgoztunk. Két lányunk szakmát tanult, eszünkben sem volt, hogy földet vegyünk. Az egyik vejem ugyan régebben téeszdolgozóként két hektár szántóhoz jutott, de bérbe adta, mert az olajgyárban dolgozik. A nyereményből viszont mi is földet veszünk. Már ajánlottak is valakit, akitől érdemes, utána bérlőt keresünk a művelésre. Mostanában azzal cukkolnak az ismerősök, bárcsak az ő fejük fájhatna ilyen dolog miatt.
{p}
A szentgotthárdi Kozó Miklós, a szombathelyi pamutgyár egykori textiltechnikusa már nyugdíjas, ő sem gazdálkodott soha. - Tíz éve megözvegyültem, lányaim felnőttek, a hobbikertészkedés érdekel. Nekem is ez életem első nyereménye. Egyelőre nem tudom, hol és mennyiért tudok földet venni, de mindenképpen szeretnék, majd pedig bérbe adom. Vas megyében szinte senki nem akar eladni, még hektáronként 600 ezer forintos áron sem, ráadásul a környék a Fertő-Hanság Nemzeti Park természetvédelmi területe.

A nyugdíjas tűzoltó főtörzsőrmester, a Pest megyei, újhartyáni Gattyán István is csupán ultin nyert néha egy kis aprópénzt, ezért most roppant boldog. Fiatalkorában egyébként is kétlaki életet élt, a ferihegyi repülőtéri munka mellett húsz évig földet is művelt. - Hazamentem, letettem az egyenruhát, és irány a helyi téesz kertészeti szakcsoportja, ahol a területet béreltük. A földvásárlásban és a bérbeadásban az agrármérnök fiam segít majd. Csak az a gond, hogy a dabasi vidéken a fiatal fenyves kerül hektáronként 300 ezerbe, ami legfeljebb az unokáknak hoz hasznot. A jó termőföldért viszont a dupláját is elkérik.