Schmatovich álma: lesz vigasz Bezenyén

Benn a magára valamit is adó kereskedőhálózatok mindegyike vásárolt üzletet, nincs olyan áru közel s távol, amit ne lehetne kapni. Ilyenből persze tizenkettő egy tucat már Magyarországon is, gondolhatja az olvasó. Ám ha közben a vásárló a velencei Szent Márk téren tolja a bevásárlókocsiját? Vagy arrébb sétálva Salzburgban, Mozart szülőházának teraszán kávézik? Netalán a néhány lépésnyire lévő Londonban a Big Ben gongását hallgatva válogat a halkonzervek között? Ugye, így már mindjárt egészen más érzés shoppingolni!
S akkor még nem is említettem a müncheni sörsátort a maga élethű terjedelmében, az alpesi falut vagy a magyar tanyát őshonos állatok tucatjaival, meg köztük a minden elképzelhető és elképzelhetetlen szórakoztató eszközt. Móka és kacagás zaja hallik mindenünnen, ha valamennyit ki akarod próbálni, két nap sem elegendő rá. S nem mellékesen jó vastag pénztárca vagy feltöltött hitelkártya.
Ha mindez még mindig nem elég - a pálmafás "beach"-et a több mint másfél kilométeres csúszdával most hadd ne részletezzem -, szóval, ha többre vágysz, sétálj át, kérlek, Európa legnagyobb játékkaszinójába, az Euro Vegasba, ahol rulettek, kártyaasztalok, játékgépek és -termek végeláthatatlan sora vár, ahonnan majd talicskával kell hazatolnod a pénzed... Vagy vissza a bevásárlóközpontba.
{p}
Egymilliárd dollár
Ez hát Schmatovich Mátyás bezenyei polgármester rendszeresen visszatérő álma. Aztán felébred, bemegy a hivatalába, telefonál, ügyintéz, tárgyal - hogy mindez ne csak álom maradjon. Már vagy hat esztendeje.
S még valami. Néha utazik is. Alig néhány nappal találkozásunk előtt érkezett haza Las Vegasból, ahol a reménybeli beruházók meghívásának köszönhetően élőben is tanulmányozhatta, miképpen működik egy olyan léptékű játékkaszinó, mint amilyen a faluja határában fog épülni.
- Évtizedekig Bezenye halála volt a fekvése - tekint egy pillanatra a múltba a faluvezető -, ma az előnye. Mostanában a szlovák-osztrák-magyar határ közelsége miatt aranyháromszögnek is szokták nevezni a térséget.
Ráadásul két ország fővárosa is órán belül elérhető közelségben található, jut eszembe, s Budapest sincs messze, a leágazás az M15-ösről átadásra vár.
Az ezerhatszáz lelkes Bezenye tehát kitűnő helyen található, erről nem kell hosszabban győzködnie a polgármesternek, de azért valakinek mégiscsak fel kellett fedeznie. Nos, ez a valaki az osztrák Hans Asamer, Ausztria egyik leggazdagabb üzletembere. Közel száz tulajdonostól felvásárolt háromszáznegyven hektár földet - ebből kilencvenet Hegyeshalom határában -, amelyet az általa keresett befektetőknek többszöröséért tovább is adott (vélhetően persze úgy, hogy a leendő üzletnek is részese maradhasson). Az egyik befektető a Lukale osztrák cég, az építteti a bevásárló- és szórakoztató központot (az Euro Vegas befektetője még kérdéses).
- Több mint egymilliárd dolláros beruházásról van szó - dől hátra a székében elégedetten Bezenye első embere. - Évente 2,6 millió vendéget várnak, s csak a Lukale több mint hatezer munkavállalót alkalmazna, a játékkaszinó pedig tízezret. Végre nem kell majd Ausztriába járniuk a bezenyeieknek takarítani, s a milliárdos iparűzési adónak is lesz helye.
{p}
Nem hisznek a tervüknek
Álom, álom, álom... Akárkit kérdezek Bezenyén, akár csak az utcán, vagy boltokba betérve, a tervet mindenki olyan nagyszabásúnak tartja, ami számukra csak a mesében létezik. Ám ha a valóságban is, az csak annál jobb. Különösen, ha a mérhetetlen számú érdeklődő be sem tér a mindezidáig háborítatlan, horvátok lakta faluba, hanem toronyiránt a szélső házaktól három kilométer messzeségben, az autópálya mellett épülő szórakoztatóközpontba hajt.
A képet árnyalja, hogy nem sokkal a polgármester amerikai útja előtt mondott le az alpolgármester, Kammerhoffer János. A tényt ugyan maga az érintett is megerősíti az egyik vendéglátó-ipari egységben, ám az okról nem hajlandó nyilatkozni, mondván, ő nem olyan, aki csak úgy nyilvánosság elé tárjon ezt-azt, s különben is, siet az esti misére. Ha nem, hát nem, a faluban nélküle is többen egybehangzóan állítják, az ok: a polgármester az utolsó pillanatig nem avatta be az amerikai útjába.
- Mátyás király nálunk él tovább - avat be a falubeliek állítólagos szavajárásába Körösi Jánosné, a Művelődési Központ vezetője, képviselő-testületi tag, nemcsak a polgármester keresztnevére, hanem egyszemélyes vezetési stílusára is utalva, tovább erősítve bennem az alpolgármester lemondásának okáról keringő híreket.
- De annak a pénznek csak volna helye a faluban... - jegyzem meg.
- Volna, természetesen. Csak a kifizetetlen számlánk nyolcmillió forintra rúg, s azt sem tudom, hogy a tanárok túlóradíját miből utaljuk át. De mi hasznunk az egészből, ha egy-két év múlva meg esetleg eltörlik az iparűzési adót?
Nem ilyen üzletet kellett volna tehát kötni, véli, hanem olyat, amely által a falu is részesedik a mindenkori haszonból.
Hogy miért nem így köttetett meg, arról megint csak mendemondák keringenek. Ennek viszont csak a testület és általában a nyilvánosság nagyobb bevonásával lehetne elejét venni. Ja, és azt pedig végképp ne gondoljam, hogy aki teheti, az nem Ausztriába fog továbbra is átjárni takarítani három-négyszázezer forintért, hanem inkább beül a bevásárlóközpont pénztárába, s ennek a töredékéért dolgozik.

Egyelőre zöld a szántó
Nézem a zöldellő szántót Bezenye és Hegyeshalom között, már sarjad rajta a gabona, itt-ott facsoportok, távolabb töltés, tetején országút, forgalma elég gyér. (Persze nem fogalmaztam pontosan, egy autópályát mégsem szabadna leországutaznom - csak hát az M15-ösről van szó, amelynek egyelőre csupán egyik sávja készült el.) Hogy itt jövő szeptemberben már autók végeláthatatlan sora parkol? Minden lehetséges.