Jégtépázta Lesence-völgy

"Lélek kell ide, mely érezni tud és rajongani, s minden ízében magyar" - idézte Eötvös Károlynak a Lesence-völgy megkapó szépségéről írt sorait Gárdonyi Lajosné Margit, amikor végigvezetett a pazar környezetben fekvő, jég tépázta lesencefalui almaültetvényén. Az író sorai az ő szájából most inkább túlélésre buzdítottak, semhogy a festői táj élvezetére.
- Mintha mindegyikbe beleharaptak volna, nem maradt egyetlen ehető sem - mutatta a fán maradt almákat az asszony. A félig érett gyümölcsök nagy része már a földön hevert, "leszüretelte" a jég, s a leveleket is annyira megszaggatta, hogy messziről úgy tetszett, mintha gyapjaspille pusztította volna a tízéves ültetvényt.
Margit meséli, pár hete látott a tévében sírni egy szatymazi férfit, akinek mindenét elverte a jég. Akkor nagyon összeszorult a gyomra, együttérzett a férfival. Nem is sejtette, hogy pár nap múlva ő következik. Neki nincsenek könnyei, kemény és vidám asszony, akin eddig nem fogott ki a sors. Két gyermekét már felnevelte, és most ő irányítja a családi gazdaságot. Megannyi állatot: kutyákat, szamarakat, lovakat, disznókat tart, amelyek közül a két csacsit például csak azért vette meg, mert az előző gazdájuk igen verte őket. Egyelőre nem tudja, mekkora a jég okozta kár. A család 3,5 hektárnyi szőlőjén és 5 hektárnyi almáján tönkrement a termés, és most permetezéssel kell menteni a sérült fákat, ne pusztuljanak ki teljesen.
- Én megtanultam szűkösen élni, nem is magamat, hanem a többi lesenceit féltem, mert itt már a többségének semmiféle tartaléka nincs - mondja az asszony. Arról mesél, hogy errefelé nem is olyan régen vidám emberek éltek, akik még a szőlősorokat is virággal díszítették, és igen tudtak mulatni. Mióta a mezőgazdaságból nem lehet megélni, és a szőlőtermesztés sokszor csak veszteséget hoz, megváltozott a helyzet. Az emberek komor arccal járnak-kelnek, és inkább lefelé néznek, mint a másikra. Mindenkit leköt a maga baja. A boltban egyre többen kérnek az egész helyett fél vekni kenyeret. Pedig ha másból nem, hát a festői szépségű tájból, a balatoni panorámából és a több mint ezer pincéjéből vidáman megélhetne a háromezer embernek otthont adó három lesencei falu - Lesenceistvánd, Lesencetomaj és Lesencefalu -, de jó részükbe még a vizet sem vezették be, így csak remény a falusi és borturizmus fellendülése.
- A térség 110 hektáros szőlőjének 70-80 százaléka megsemmisült, a növények egy része a földön hevert a jégverés után, amely különösen a fiatal telepítések sorait tépázta meg - mondta Némethné Kópházi Valéria hegybíró. Biztosítása jégkárra senkinek sincs a környéken, mert nem jellemző erre a jégverés, meg aztán egy ilyen biztosítás költségei meghaladnák azt a hasznot, amit manapság el lehet érni a szőlő- és gyümölcstermesztéssel.
A lesenceiek most abban reménykednek, hogy kaphatnak némi kártérítést vagy segélyt valakitől a túléléshez. Fordultak már a helyi és megyei önkormányzathoz, a falugazdászhoz, hegybíróhoz és a megyei földművelésügyi hivatalhoz, de sehol nem kecsegtették őket reménnyel. Szűcs Ferenc, az illetékes Veszprém megyei földművelésügyi hivatal helyettes vezetője úgy tudja, a gyapjaslepke és a parlagfű elleni védekezés elvitte már a megyei vis maior-keret nagy részét. Mint mondja, nem jellemző, hogy mezőgazdasági károkért fizessen az állam, a helyi önkormányzatok pedig nem tudnak segíteni a szűkös költségvetésükből.
Van, aki arra biztatja a lesenceieket, hogy helyi érdek-képviseleti vagy civil szervezetek, netán politikai lobbizás útján próbáljanak segítséget szerezni, mert másra nemigen van esélyük. De a baj óta mintha egyre több híradás szólna esőzések, árvizek által elsodort, elmosott otthonokról, utakról. Ehhez képest pedig akár szerencsésnek is érezhetik magukat a Lesence-völgy lakói, hiszen nekik csak a megélhetést adó ültetvényeik nagy része veszett oda.