Szaglószervi lószag

- Elképzelhetetlen bűzt okoznak a lovak meg a többi állat - mondja Alföldi József, a jobb oldali szomszéd, nyugdíjas KRESZ-oktató. - Sem szellőztetni, sem teregetni nem lehet, mindenünk lószagú - teszi hozzá, de arcomról leolvassa a meglepődést. - Ne tévessze meg, hogy most nem érez semmit. Esténként, amikor eláll a szél, akkor a legrosszabb.
- Nem is a szag a lényeg - teszi hozzá a felesége -, hanem hogy itt nem szabad lovat tartani, és kész.
A hátsó szomszéd, Szögi András is panaszkodik: az állatok éjszakánként dobognak, a kutya ugat, a gyöngytyúk rikácsol. Ők azért költöztek ki a sziksóstói üdülőzónába, hogy nyugalomban töltsék nyugdíjas éveiket. Hasonló cipőben jár a többi szomszéd is, akik az év felében vagy egész évben itt élnek, kertészkednek, tesznek-vesznek. Fő a csend, a háborítatlan nyugalom. Ebbe szabadultak bele a lovak.
- Olyan konok ember ez - mondja Szögi András -, hogy nem akar megegyezni. Nem volna semmi baj, ha legalább a lovakat elvinné: tyúkjaim nekem is vannak. Azokért még nem szólt senki.
Péter Róbert feleségével az erdélyi Máréfalváról jött Magyarországra. Attila fiuk siketnéma, asztmás és halmozottan sérült, Romániában meg sem tudták mondani, mi a baja, csak itt találtak számára megfelelő gyógykezelési lehetőséget és iskolát. Így költöztek pár év bácsalmási tartózkodás után a sziksóstói üdülőzónába május harmincadikán. Az eladó úgy tájékoztatta őket, hogy hozhatják az állataikat is, néhány tyúkot, kacsát, nyulat, plusz a két lovat. A viszony szívélyesnek indult a szomszédokkal, Alföldi József meséli, hogy érkezésükkor ő állította be a tévéjüket. Két nap múlva hat közvetlen szomszéd mégis feljelentette őket az önkormányzatnál, illetve a tisztiorvosi szolgálatnál.
{p}
Innentől kezdve persze megszűnt a barátság, mindkét oldal további sérelmeket raktározott el magában. Alföldiék szerint Péterék kést dobtak át a kertjükbe fenyegetésképpen, Péter Róbert szerint ők azzal enni szoktak, és eszük ágában sincs átdobálni a szomszédba. Fiuk, játékból, ahogy ez labdával is megesik, esetleg áthajíthatta volna a kést, de ilyen szerszám tőlük nem hiányzik. A rendőrség elvitte a kérdéses darabot, majd ejtették az ügyet. Péterék azt fájlalják, hogy emiatt a kisebbik lányuk ballagásán kihívták hozzájuk a rendőrséget, szerintük azért, hogy elrontsák az örömüket.
Péter Rozália a szegedi női klinikán dolgozik, férje a kisfiúval van otthon. A környéken minden közterületről - meg ahol a tulajdonos engedi - lekaszálja a füvet és a gazt, takaros kazlakba rendezi az udvaron, azzal eteti a jószágot. Anyagi körülményeik szűkösek, gazdálkodni muszáj, mert csupán letelepedési engedéllyel rendelkező román állampolgárként jóformán semmilyen juttatást nem kapnak, annak ellenére, hogy a férfi a nap huszonnégy órájában kénytelen a gyerekkel lenni. A lovakra azért van szükség, mert a kisfiút állandóan el kell foglalni, és az állatokkal való törődés segít rajta a legtöbbet. Bandi ló és társa egy apró karámban élnek, amelynek az egyik felére sátortető borul, így, ha a széltől nem is, de az esőtől védve vannak: a férfi tervei között szerepelt, hogy épít egy istállót is. A trágyát mindennap kihordja egy ismerőse földjére. A karám mellett közvetlenül (háromszor jártam ott) enyhe lóizzadságszag terjeng, máskülönben semmi. Az ÁNTSZ ellenőre is úgy nyilatkozik: "a helyszíni szemle időpontjában bűz, illetve legyek nem voltak tapasztalhatóak".
Ez a terület Szeged városépítési szabályzata szerint üdülőzóna, itt semmilyen haszonállatot nem szabad tartani. Ólra, istállóra építési engedélyt nem adnak ki. Méltányosságból a szabálytól el lehet térni, ha a közvetlen szomszédok kétharmada hozzájárul ehhez. Magam négyükkel beszéltem, és mind kikérte magának a lovakat. Hogy az állatok méltányosságból maradhassanak, ki van zárva. Amit persze Péterék értetlenséggel fogadnak - annak ellenére, hogy tilos, az üdülőkben sokan tartanak haszonállatokat, köztük Szögi András is. De a szomszédok úgy tartják, ez a terület mégis pihenésre való, nem gazdálkodásra.
A helyzet csak romlik: Péter Róbert már alig várja, hogy tizenkét éves fia befejezze a speciális iskolát, menne haza Erdélybe. Magyarországból elege van. Utolsó ottjártamkor mondta: ha tudnék vevőt a házára, szóljak, addig is elköltöznének valami békésebb helyre. "Ha két idegen ló találkozik az úton, összenyihognak. Csak az emberek ennék meg egymást" - mondja borúsan.
 Alföldi József az idegességtől fogyott öt-hat kilót. Ami a lovak szagát illeti, a biztonság kedvéért elmentem este is, és beleszúrtam az orrom a szélbe.
Vesszek meg, ha éreztem valamit.