Aggódva ünnepelnek a vincellérek

Amennyiben csak az elmúlt hetek nagyobb bor- és pezsgőfesztiváljainak költségvetését összegezzük, kiderül, hogy több mint félmilliárd forintot költöttek a borgazdaság szereplői és a rendezvényszervezők a hazai termelők bemutatására. Ez az összeg nagynak tűnik annak fényében is, hogy jövőre a borászok 900 millió és 1,14 milliárd forint közötti összeget "dobnak össze" közösségi bormarketing célokra.
Hogy ez mire lesz elég, még nem tudni, de egy biztos: valamit tenni kell, mert a magyar bor hírneve sehogy sem akar emelkedni Európában: a tavalyi 550 ezer hektónyi export csak fele-harmada a tíz évvel ezelőtti szintnek, ráadásul a borok többsége nem a termőhelyet, az értéket megtestesítő palackban, hanem folyó borként, hordóban és tartályban hagyja el az országot.
Ha csak az exportot nézzük, kiderül, a magyar borásztársadalom két nagy táborra esett szét: a jó ötvenre tehető elit pincészetekre és a nedűik többségét közepes vagy alacsony áron értékesítő kis és nagy cégekre. Ennek megfelelően az érdekük is más és más e borászatoknak, nem tudták eddig, s most sem tudják összeegyeztetni. Jól rávilágítottak erre a Budapesten az elmúlt két hétben megrendezett fesztiválok is: a budai várban az elit családi borászatok mutatkoztak be, míg előtte néhány nappal a Vajdahunyad várában, a Borfalu rendezvényén inkább a kevésbé nagy neveket vonultatták fel.
Már nem ilyen markáns a különbség pince és pince között, ha a nagy áruházláncok borospultjait vizsgáljuk. Érdemes rendszeresen rájuk pillantani, mivel nagy borászok nagy borait is meg lehet vásárolni, már emberi áron. Annyira, hogy az már arcpirító is lehet - mert milyen aszú az, amelyet palackonként hétszáz forintért megvásárolhat az ember? Az is igaz, hogy itt folyamatosan találunk kétszáz forintos borokat is kétliteres műanyag flakonban. Olyan elképesztően magukért beszélő márkanéven forgalomba hozott borokról van szó, mint például a Koccintó, Hörpölő. Ilyen neveket még a sokat átkozott szocializmusban sem engedtek meg maguknak állami vagy szövetkezeti pincészetek. Pedig akkor sem mindig tőkén érlelt szőlőléből készültek a polcokon sorakozó borok. Hogy a mostani gyanús árak milyen eredetű nedűt rejtenek, az talány. A borászati szervezetek és szakemberek fél- és egymillió hektó közöttire becsülik a hamis bor mennyiségét, ami például az idén várható 3,5-3,9 millió hektós bortermés mellett (tavaly 4,9 millió hektó került a pincékbe) számottevő piaczavaró tényező, miután évtizede képtelenek a hatóságok elejét venni a pancsolásnak.
{p}
A borásztársadalom öldöklő harcot folytatott eddig a külpiacokon - sikerült is jól leküzdeni az értékesített mennyiséget. Jó magyar szokás szerint egymás alá ígértek az árban, aztán kiderült, hogy a minőség is legfeljebb közepes. Ettől aztán a külföldi fogyasztókban nem tudatosodhatott, hogy Magyarországon egyáltalán megterem a szőlő. Pedig a valóság tényleg az, hogy óriási borok kerülnek elő a csaknem kéttucatnyi borvidék pincéiből. A harc most áttevődött a hazai kiskereskedelmi egységekre is. Itt tavaly május óta folyamatosan bővül a külhoni választék, abban is az olcsó olasz, francia, spanyol, chilei vagy éppen dél-afrikai fehér és vörös boroké. A 400-700 forintos áruk versenyképes a hazai középminőségű borokéval, s általában minőségük is jobb.
Ezek után nem véletlen, hogy szüret előtt néhány héttel legalább egymillió hektó borfelesleg nyomja a pincészeteket, amelyek ennek megfelelően - dacára a tavalyihoz képest harmadával kisebb szőlőtermésnek - arcpirítóan olcsó árat kínálnak a szőlőért: a fehérért kilónként 20-30, a vörösbort adó fajtákért 40-50 forintot jeleztek előre a felvásárlók. Ez a jó öt évvel ezelőtti, és a termelési költségek kétharmadát sem fedező árral egyenlő; igaz, az idei nem lesz jó évjárat, a hideg nyár gyenge minőséget produkált.
Ez vár tehát idén az átlagos szőlőtermesztőre, ilyen a nagy mennyiséget felvásárló borászatokra jellemző ajánlat. A magukra találó családi borászatoknál más a helyzet: általában megtermelik saját szőlőszükségletüket. Az pedig csak kiváló minőségű lehet. Az említett borászok saját értékesítő csatornákat alakítottak ki egyrészt külhoni bor-szakkereskedésekkel, másrészt hazai vinotékákkal, éttermekkel, borkereskedelmi cégekkel. Sőt, a legjobbak kihasználják az utóbbi években egyre népszerűbb borárveréseket is. E hét szerdán délután a Zeneakadémián tartották a Fesztivál borárverést. Méghozzá jótékonyságit, melynek bevétele a Magyar Máltai Szeretetszolgálat céljait szolgálja. Hogy nem kevés pénz gyűlhet össze, azt garantálja a több száz üvegből álló 134 tétel. Akad bor, melynek palackja 57 ezer forintos kikiáltási áron kerül "kalapács alá".