Egyre nagyobb szelek

A hurrikán (indián nyelven urrikan, azaz nagy szél) természetrajza már jól ismert. Csírája, amelyből kinőhet, a trópusokon, a Csendes-óceán, illetve az Atlanti-óceán térségében keletkező, forgó felhőörvény. A forró trópusi napsütés hatására fölmelegedő tengerfelszínről irdatlan tömegű meleg és nedves levegő emelkedik a magasba, hatalmas tornyos felhőket képezve. Az év nagy részében ezekből kiadós felhőszakadás lesz és semmi több. Augusztus közepe és október közepe között azonban különleges helyzet áll elő: az északi és déli félteke légtömegeit elválasztó úgynevezett trópusi összeáramlási zónában (az északi szélesség 10. és 20. foka között) az itt fújó passzátszelek megpördítik, azaz forgó mozgásba hozzák a tornyos gomolyfelhőket, amelyek felhőörvényekbe rendeződnek. A felhőrendszer folyamatos utánpótlást kap: újabb és újabb hatalmas tömegű meleg, nedves légtömeg áramlik belé (felhőtömbje 15 kilométer magasságba is fölnyúlhat), miközben energiatartalma is sokszorosára nő. Az így képződött, több száz kilométeres kiterjedésű és erejében óriássá lett hurrikán aztán hatalmas búgócsigaként indul pusztító útjára.
Ha a tengerfelszín legalább 27 Celsius-fokos, megnő a veszedelmes légörvények kialakulásának esélye. Ha a felszín ennél is melegebb, még több energia szabadulhat föl, ami a hurrikánok számának növekedését hozza magával.