Václav Havel lámpaláza

Húsz éve ellenzéki ellen-rendezvény volt Budapesten a hivatalos Nemzetközi Kulturális Fórum, amelyről az akkori demokratikus ellenzék, valamelyes külföldi segítséggel, be akarta bizonyítani, hogy a Helsinkiben aláírt egyetemes emberi jogokról szóló szerződést a magukat szocialistának nevezett országok nem tartják be.
- Szavukon akartuk fogni őket - mondta erről Havel. - Ha aláírták, hogy gyülekezési szabadság van, akkor mi ahhoz ragaszkodni is akartunk. S ha ezért valakit bevitt a rendőrség, akkor mi tiltakozhattunk. Volt végre mire hivatkozni. Én soha nem voltam valami nagy harcos. Alapvetően a nyugalmat, a kényelmet keresem, s ha lehetséges, kerülöm a konfliktusokat. Nem én kerestem a bajt a diktatúrával, a diktatúra kereste a konfliktust velem. Ez akkor egy választás volt: vagy ragaszkodom az elveimhez, vagy megalkuszom. Úgy gondolom, hosszú távon - mondta a korábbi cseh elnök - igenis megtérül, ha az ember hű marad az elveihez.
- A Charta '77, az Alternatív Kulturális Fórum s az egyéb egykori demokratikus ellenzéki események nagy tanulsága az volt, hogy az elvi hűség, a következetesség a társadalomnak hosszú távon hasznot hoz - véli Havel. Amikor nyakig benne voltunk - emlékezett vissza -, s átmenetileg el is buktunk, nehéz volt megjósolni, mikor érnek be a változások, beérnek-e egyáltalán belátható időn belül. Ez a dilemma a ma politikusaira is vonatkozik. Érdemes elvekhez, értékekhez ragaszkodni, hosszú távon csak azok jelenthetik a biztos kapaszkodókat. Elnökségem legelején az akkori német köztársasági elnök, Richard von Weizsäcker azt mondta nekem: "Figyeld meg, amennyire érett egy civil társadalom, annyira érett a politikai elit is. Ahol gyenge a civil társadalom - mondta, ott deformálódik a politika." Ez így van. Veszélyesnek is tartom azt a felfogást, hogy a politikával csak a pártok foglalkozzanak, mert állítólag az ő dolguk. Ellenkezőleg! Ahol erős a civil társadalom - mondta Václav Havel a jelen közép-európai viszonyokra is utalva -, ott egy kormányváltást meg sem éreznek az emberek. Ahol azonban nem elég szilárd a civil szféra, ott minden kormányváltás válságot okoz.
Václav Havel meglehetős kritikával illette a ma aktív politikai elitjeit, azt vetette a szemükre, hogy kevésbé elvek és erkölcs hordozói, mint inkább hatalomtechnikusok, akik főképp a politikai hatalmat szeretnék megszerezni, gyakran kerül, amibe kerül alapon.
Az Európai Unió és az új uniós tagállamok, köztük Csehország és Magyarország lehetőségei is szóba kerültek. Václav Havel szerint Európa hatalmas tévedésben van. Úgy gondolja, hogy neki Amerikával szemben kellene meghatároznia magát, s európainak lenni leginkább annyit jelent, képesek vagyunk felvenni a versenyt az amerikai gazdasággal. Ez nem vezet sehová.
{p}
- Ennél Európa és az unió sokkal több - mondta Václav Havel. - A növekedés, a verseny önmagában nem üdvözítő, ha nem tudjuk, mik a céljaink. Európa egy szellemiség, egy intellektuális feladat. Nekünk a hagyományainkat kell folytatnunk: ilyen a szabadság megvalósítása, a civil kezdeményezések ápolása, hogy civil tükröt tudjunk tartani a valóság elé. A verseny is fontos, de önmagában a felhalmozás még nem érték. Jó, hogy országaink végre a NATO és az Európai Unió tagjai lettek. Fiatal, éretlenebb demokráciák számára ennek óriási a jelentősége, mert védett körülmények között segít abban, hogy ne vezérekben lássa senki a jövő perspektíváit. Az Unió még nincs kész. Lám, mennyi vita folyik alkotmányról, európai jövőképről. Lehet, hogy föderáció lesz vagy más, ki tudja. De ma már mi is alakítjuk, s nem lebecsülendő, amit az unió tőlünk, új tagországoktól kaphat: friss történelmi tapasztalatot, új szemléletmódot. Persze felzárkózási gondok vannak, s lesznek is még egy darabig. De az unió nélkül nagyobb bajban lennénk, s nagyobb bajban lennének nélkülünk egyébként az unió régebbi tagjai is. Jobb a pénzt ma nekünk adni, mint katonai hadosztályokba ölni. A történelmi tapasztalat szerint, ha Európa megosztott volt, az konfrontációhoz vezetett.
Václav Havel végül egy kérdésre válaszolva elárulta:
- Az emlékirataimon dolgozom. Nem szeretnék beszélni még róla, de annyit elárulhatok, teljesen rendhagyó memoár lesz. Sokat változtunk az intézményes demokratikus átalakulás óta. Én régen a legcsekélyebb gátlás nélkül érveltem a cseh szabadság, az európai értékek mellett a világ bármelyik parlamentjében, a világ bármely hatalmasságánál. A politika azonban deformál: ma korántsem vagyok olyan pimasz, rámenős és öntudatos, mint egykor, ellenzéki íróként voltam, aki csak mondja a magáét feltartóztathatatlanul. Ma azt veszem észre magamon, hogy mintha a sok politikai tapasztalat kicsit lámpalázassá tett volna. Még itt, Önök előtt is éreztem egy kis gombócot a torkomban.