Sztrájkhangulat Ózdon

Nagy a bizonytalanság Magyarország első munkás-kft.-jénél. Az acélpiaci hullámok többször is megrengették az utóbbi években az ózdi céget, amelynek alkalmazottai a 2001-es évtől vártak jelentős javulást. Ekkor vásárolta meg a kft.-t a Londonban bejegyzett Reef Steel Work Limited ukrán vállalat. Az ukrajnai és az európai árak ismeretében a hozzáértők úgy gondolták, hogy a keleti olcsó acélbugából Magyarországon hengerelt késztermék jó áron lesz értékesíthető az uniós piacon, az árkülönbözetből adódó nyereség pedig Ózdon csapódik le. Végrehajtottak az ukránok egy 250 millió forintos tőkeemelést, ami arra mindenképpen "jó volt", hogy az addigi magyar tulajdonosok vagyonrészét visszaszorítsák 2,6 százalékra. Az eredmények aztán nem az előzetes elvárások szerint alakultak, bár 2004-ben sikerült nyereséges évet zárni. A helyi vezetésnek nem volt rálátása az üzleti tevékenységre, és azt sem tudták, milyen áron szerzik be az ukránok az acélbugát, amit továbbadtak a munkás-kft.-nek.
Így érkezett el a 2005-ös év, amikor egyre jobban akadozott a termelés, a raktárkészlet pedig a kereslet hiányában alig-alig csökkent. Emiatt gyakori volt az üzemszünet; majd novemberben jött az újabb meglepetés, bejelentették, hogy spanyol befektető veszi bérbe a finomhengerművet.
Pedro Garmendia bérlőként nem gyakorolhat munkáltatói jogokat, ezért az ügyvezetői teendőket továbbra is a Reef megbízottja, Jurij Litvinov, a korábbi igazgató látja el.
A spanyol befektető első lépésként meghirdette a létszám nagyarányú csökkentését, majd közzétette terveit, eszerint januárban 1500, februárban 2500, áprilisban 3500 tonna készárut fognak hengerelni. Csakhogy az év első hónapjára szánt alapanyag-mennyiség nem érkezett meg a tervezett időre, a szakszervezet sztrájkkészültséget helyezett kilátásba az elmaradt decemberi kifizetésekért, a szolgáltató pedig a felhalmozódott jelentős tartozás miatt elzárta a gázcsapot és lehúzta az elektromos táppont főkapcsolóját. Vitkó István szakszervezeti vezetőt érdekelte volna, hogy van-e fedezet a meghirdetett létszámcsökkentéshez szükséges végkielégítésre, ám nem kapott egyértelmű választ.
Lapzártánk idején senki nem tudja, mi lesz a végkifejlet. Szóba került a csőd bejelentése is, mert a spanyol bérlő nem akarja magára vállalni az ukránok korábbi adósságát, és nulláról indulva lát esélyt a talpra állásra. A dolgozók pedig mást nem tehetnek, mint várják, hogy valaki döntsön a további sorsukról.