Ülj fel a főnök hátára!

- Milyen tanácsokkal szolgálhat a jobb állásra vágyóknak? Ami azt illeti, a karrierista szó a magyarban eléggé negatív csengésű...
- Hát igen, szeretnénk, ha a karrier szó jelentése végre a helyére kerülne, s a karrirerorientáltságot nem kevernék az emberek azzal a fogalommal, ami a hetvenes években a "lefelé tapos, mint a biciklista, felfelé pedig hajbókol" viselkedéssel párosult. Ezért sokszor szerencsésebb, ha inkább sikeres életpályáról beszélünk. Ez utóbbi pedig olyan, mint egy háromlábú szék. Az egyik lába a szakmai megbecsültség, a második a családdal tölthető szabad idő, a harmadik pedig az anyagi és erkölcsi elismerés.
- Ezek szerint a pénz nem minden?
- Az emberek rendszerint az anyagi jóléttel mérik a sikert, ám ez nem ilyen egyszerű. Hiába keres valaki jól, ha pocsékul érzi magát a munkahelyén, s nem leli örömét abban, amit csinál. Akad, akit a külső eszközök motiválnak, például egy plecsni a mellén vagy egy elegánsabb kocsi. Van aztán olyan is, akit maga a feladat sarkall: ő az, aki bejön a szobába, leszedi a tapétát, s újra fölteszi.
- Mit szól azokhoz a fiatalokhoz, akik mindent feláldoznak a karrier oltárán?
- Huszonéves korban ez rendjén való. Akkoriban én is vígan dolgoztam tizenhat órát napjában. A feleségemmel együtt építgettük a cégünket, amelyet 1989-ben hoztunk létre, az elsők voltunk Magyarországon, akik fejvadászatra adták a fejüket. Az ember aztán harmincévesen eltöpreng azon, hogy miért hajtson, ha nincs kire hagyni az egészet. S akkor jöhet a családalapítás. Mi például abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a feleségem otthon van, mióta a fiam és a lányom megszületett.
- A gyerekeinek adott már karriertanácsot?
- A fiam csak hatodikos, de arra okítom, hogy ne az iskolának, hanem az életnek tanuljon. Nem engedem például, hogy elhanyagolja a nyelveket. Megmagyaráztam neki: ne számítson arra, hogy a papa majd beleülteti a készbe. Fontos, hogy megtanuljon küzdeni és kiállni az érdekeiért.
- És a lánya?
- Neki valami ilyesmit javasolnék: szerezz egy diplomát, tanulj meg három nyelvet, majd 27 évesen menj gyorsan férjhez egy befektetési bankárhoz, szülj legalább két gyereket, és felejtsd el az egészet!
{p}
- Az állásinterjún könnyen elvághatja magát az a nő, aki bevallja, hogy hamarosan gyereket szeretne...
- A "mikor akar szülni?" típusú kérdések tilosnak számítanak egy felvételi beszélgetésen, s erre akár figyelmeztetni is érdemes a leendő munkáltatót.
- Miben reménykedhetnek a negyvenes-ötvenes munkanélküliek?
- Bizonyos pozíciókban a szakmai tapasztalat, a korábbi eredmények ellensúlyozzák a kort. Speciális tudással egy ötvenévest is "el lehet adni", bár általában 45 év a felső korhatár. Nem ilyen jó a helyzet, ha az illető nem tud nyelveket, s idegenkedik, mondjuk, a számítógéptől. A középkorú álláskeresők sem várhatnak a sült galambra. Érdemes körülnézniük az ismerősök, barátok, rokonok közt, hátha valaki tud segíteni, ha mással nem, egy jó ötlettel.
- A diplomás pályakezdőkkel is Dunát lehet rekeszteni.
- Egyes szakokon valóban óriási a túlképzés, ezért érdemes megfontolni, mielőtt valaki ilyen helyekre jelentkezik. Nagyobb eséllyel tud elhelyezkedni, aki már az egyetem vagy a főiskola harmadik-negyedik évében bedolgozza magát egy céghez, és kiépíti a kapcsolatait. Egy diploma ma már csak alap.
- Lehet-e vidéken karriert csinálni?
- A megrendeléseink több mint felét vidékről kapjuk. Közép- és felső vezetőket keresünk cégeknek. Az ilyen pozíciók évente legalább hat, de akár 38 millió forint jövedelemmel járnak. Előfordult, hogy Nyíregyházáról Győrbe közvetítettünk mérnököt, és szerencsére most már nálunk is egyre mozgékonyabbak az emberek.
- Mit érdemes kidomborítani egy önéletrajzban?
- Szép és okos vagyok. Erről kell meggyőzni a leendő főnököt. Én a huszonévesen írt önéletrajzomban úgy ecseteltem az eredményeimet, mintha magam lettem volna a külügyminiszter. Mondhatnák erre, hogy túlzás. Ám a reklámból ismert "intelligens mosópor" szlogenje is túloz, mégis megveszik az emberek.
- S miről érdemes mélyen hallgatni?
- Ne hangsúlyozzuk, ha munkanélküliek vagyunk. Mondjunk inkább szabadúszót vagy vállalkozót. Egyes cégeknél az is rossz pont, ha korábban gyakran változtattunk állást. Az amerikaiaknál ez természetes, de a japánok például az "élethosszig" tartó foglalkoztatás hívei.
- Akad, aki beleszületik a tutiba. S mi lesz a tehetségesekkel?
- Akinek a családneve Zwack vagy Széles, annak nem sok gondja lesz a munkaközvetítőkkel. Talán kiábrándító, de a munkát keresőknek csak elenyésző hányada, mindössze tizede helyezkedik el a tehetsége jóvoltából.
- Sokan úgy gondolkodnak: ügyes vagyok, teszem a dolgom, majd csak felfigyelnek rám. Ez naivitás volna?
- Ha már megszereztünk egy pozíciót, akkor sem érdemes szerényen várni, hogy elismerjenek bennünket. Nyomulni kell ezerrel, különben elfeledkeznek az emberről. Az aranyszabályom így szól: "Találj egy jó főnököt, ülj fel a hátára, és vele elvitetheted magad akár a világ végére!"
- E módszernek egyetlen aprócska hátránya van...
- ...hát igen: ha a főnököt kirúgják, mi is vele repülünk...