Boldoggá avatták Sára testvért

Salkaházi Sárát 1944. december 27-én zsidók rejtegetése miatt a Dunába lőtték a nyilasok. Boldoggá avatását, tíz esztendeig tartó eljárást követően, idén tavasszal írta alá XVI. Benedek pápa. Ennek a kihirdetésére gyűltek egybe a hívek és tisztelői.
A tér, a mellékutcák a szertartás kezdetére megtelnek, idősek, fiatal párok, gyerekek mindenfelé.
 Zászlót, táblát csak néhányat látok, az egyiken Kassa felirat. Nem véletlen, hiszen Salkaházi Sára a felvidéki városban született. Szlovákia képviseletében magas egyházi méltóságok érkeztek, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, a szentmise főcelebránsa anyanyelvükön köszönti őket, a tömeg tapsol. A két püspöki kar nyár elejei levélváltása jut eszembe, amelyben minden múltbeli sérelemért bocsánatot kérnek egymástól, s egyben meg is bocsátanak. Lám, így is lehet...
Illetve, hogy is lehetne másképp, amikor a tömegre Sára testvérnek a bazilikai oszlopára akasztott fényképe néz. Egy olyan keresztényé, aki életét adta azokért a felebarátaiért, akit származásuk miatt üldöztek. Ezt köszönte meg megrendült beszédében Schweitzer József főrabbi a zsidóság nevében.
S bizonyára a szeretet jele lehetett az is, hogy a cigány Lakatos Józsefet és zenekarát kérték fel egy fájdalmas nigun, vagyis zsidó dal előadására.
Indulatnak a téren nyomát sem tapasztalom, annál inkább megrendültségnek. Az arcokon áhítat és szeretet. Igen, ilyen egyszerűen. Szeretet.
A béke és a szeretet kicsiny szigete volt a Szent István tér ezekben a nyugtalan napokban.
Jó volt ott lenni.