Rabszolgák és rabszolgatartók

A nyírségi klán két esztendeje foglalta el a velünk szemközti, üresen álló lakást a pesti Auróra utcában. Addig csak a színevesztett Michael Jackson mosolygott ránk rendületlenül egy félfalnyi óriásposzterről, azóta viszont a szabolcsi Travolta vigyorgó pofájára, sósavval kiradírozott tetkóhegekkel dekorált, kigyúrt meztelen felsőtestére van módunk nap mint nap rácsodálkozni.
Travolta foglalkozására nézve strici. Esténként fényes, zizegős lila dzsoggingot ölt magára, és akár a hivatásának élő háremőr, tereli maga előtt a József utcai placc felé a lányokat. Olykor akaratlanul is szemtanúi vagyunk annak, amint ott térdel előtte valamelyik fogságba ejtett, előjátékként pofonokkal puhított szerencsétlen teremtés. Máskor az ablakpárkány alatti heverőn avatja fel őket. Erikát, akit naponta többször is üvöltve rendel magához, három hete idomítja ez a vadállat. Az első héten még gyakran hallottuk a lány sikoltozását, láttuk, ahogy szipogva-duzzogva áll hosszú percekig a függöny nélküli ablak előtt.
Előfordult, hogy feljelentést tett egy-egy bátor lakó, de csak nekik lett rosszabb. A klán valamelyik tagját hosszabb-rövidebb ideig kivonták a forgalomból, de ez nem igazán fogta vissza őket. Travolta és társai a Keleti pályaudvaron szedik föl a lányokat azzal, hogy olcsó albérletet tudnak számukra. Fenyegetéssel, veréssel veszik rá őket a munkára. A megfélemlített teremtések szobára viszik az ügyfeleket, s míg folyik a műsor odabent, Travoltáéknak van idejük átvizsgálni a palimadarak kabátját, táskáját. Aztán meg úgy tesznek, mint a rosszkor betoppanó, feldúlt férj, és még a meglepett delikvensek lehetnek hálásak, hogy megússzák ütleg nélkül.
A tizenöt-tizenhat évesnek tűnő, nyakigláb Erika mintha púpos lenne, nyakát behúzva, hasát előre tolva téblábol a kocsisoron. Erikát másik két lánnyal együtt Travolta Robinak adta el, fejenként nyolcvanezer forintért. Ezzel maga Robi dicsekedett hangosan egyik ügyfelének saját, Népszínház utcai játéktermében, ahol húsz gépet üzemeltet. Travoltáék egyéb üzelmeiről is tőlük értesülhet, aki betér ide. A szemrevalóbb lányokat külföldre adja tovább a lánydíler. Robinak elsősorban a cseh-német határon, Decinben vannak kapcsolatai, ahol az országút mentén kis pavilonok ablakából mosolyognak a hiányos öltözetű lányok. De közvetít ő - ahogy nevezi - árut Grazba és Münchenbe is.
- A németeknél nem úgy van ám, mint nálunk, a Hungaroringen - mesélte a futball-világbajnokság idején. - Több ezer lány dolgozott kint a vébé alatt Kelet-Európából, a rendőrök békén hagyták őket.
Balogh Anikó, az Interpol Magyar Nemzeti Iroda munkatársa azt mondja, akad olyan lány, akit szép lassan körbe-körbe eladtak a földgolyón. - Ne csodálkozzunk azon, hogy a szörnyűséges testi és lelki megaláztatásokon átment, kisemmizett, anyagi függőségbe taszított és megfélemlített nők védelem híján nem nyújtanak segítséget az elkövetők, a kereskedők felderítéséhez. Nincs elég bizonyíték a gyanúsítottak ellen, az áldozatok vagy eltűnnek, vagy nem beszélnek. Ritka a sikeresen végigvitt ügy.
Kifejezetten passzívnak nevezi a magyar rendőrség hozzáállását Tóth Györgyi, a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) képviselője. - Vagy nem veszik tudomásul a hozzátartozók bejelentéseit, vagy csak úgy tesznek, de nem foglalkoznak vele, és nem továbbítják az Interpol felé. Sírva panaszolta egy anya, hogy azt vágták a fejéhez, mit akar, a maga lánya kurva!
Évek óta tart a Nemzetközi Migrációs Szervezet, az EU, a Belügyminisztérium, a NANE közös kezdeményezésére a nőkereskedelem ellen indított kampány. "Ne dőlj be!" - tanácsolja a potenciális áldozatoknak a kampány szlogenje.
A józsefvárosi Mátyás tér környékén, hiányzó bal kézfeje miatt csak Csonkakezű Bandi bácsiként emlegetett főmájer (ahogy a prostituáltak gazdájukat emlegetik) úgy véli, a lányok igenis tisztában vannak azzal, hogy nekik forintban meghatározott értékük van, s amennyiben strici felügyeletét-védelmét "élvezik", azt is a pálya velejárójának tartják, hogy olykor-olykor eladják őket. Amikor az utcai prostituáltakat kiszorították a VIII. kerületből, sok lány került új strici birtokába, s ha akartak, ha nem, menniük kellett a külső kerületekbe, a pályaudvarokra, bevásárlóközpontokba, vagy éppen ki, a főutak mellé - ahogy azt az új tulajdonos parancsba adta. A kezdő, l4-15 éves gyereklányok akár 100-200 ezer forintot is kóstálnak. Az árak természetesen az életkorral és az "elhasználtsággal" arányosan mennek lefelé. Románia és Ukrajna elmaradottabb területein nemegyszer a szülők bocsátják áruba gyereküket. Az eladás réme Csonkakezű szerint elsősorban a szólózó (strici nélkül dolgozó) kezdő lányokat fenyegeti, különösen azokat, akik a főútvonalak mellett dolgoznak. Őket nem megveszik, hanem egész egyszerűen elrabolják.
A prostitúciót szabályozó törvény előírásait megszegő lányokra a bíróságok által kiszabott szabálysértési büntetések mostanában gyakorta vezetnek ahhoz, hogy a stricik, akik nem tudják, illetve nem hajlandóak kifizetni a 20-tól 150 ezer forintig terjedő bírságokat, eladják prostituáltjaikat. A megbírságolt örömlányok árfolyama jelentősen alacsonyabb, mint azoké, akik még nem álltak a hatóságok előtt. A rendőrség által többször előállított és a bíróságok által megbüntetett lány ára szabálysértési bírságaival arányosan csökken.