Kulákverés

Egy verekedéssel kezdődött a gazdák meghurcolása. 1949. március 15. előestéjén a bálban összeszólalkozott Péntek Gábor, az MDP helyi titkára és Pozsonyi István, az ifjúsági szervezet vezetője. A vita hevében utóbbi pofon vágta Péntek Gábort, aki futtában ezt ordítozta: "Erre a kulákok biztattak fel, nekik ezért felelniük kell!" Az ÁVH akkor egy másik jászsági településen, a közeli Pusztamonostoron csaptak szét a kulákok között, de másnap már Boldogházán írták a névsort. Módszeres verés vette kezdetét. Ájulásig ütötték az embereket, lábujjaik közé papírt tettek, s meggyújtották. Ma már egyedül Gaál Pál él az áldozatok közül.
- Kört rajzoltak a szobába, és aki éppen soron volt, azt középre állították - idézi fel a 88. évében járó ember. - Arra kellett fordulni, ahonnan szólítottak, s közben karabéllyal, gumibottal ütöttek-vertek, ahol értek. Szerencsém, hogy belső szervem nem sérült meg. Állatainkat, gazdasági felszereléseinket az akkor alakuló téeszeknek juttatták, ez volt az igazi céljuk.
- Tavaly nyáron a Terror Háza igazgatónőjének címzett levélben vázoltam a történteket - mutatja Bagi Balázs. - Válaszukban egyetértettek velem, hogy a szörnyűségeket nem szabad feledni, de azóta sem történt semmi. Az idén a Pofosznak írtam, választ még nem kaptam. Higgye el, negyven hold földünknek életemben az előnyeit nem, csupán a hátrányait "élveztem".