Jó lenne tisztán látni gázügyben

Kezdjük az ügyet érintő eljárásnak a már biztosan tudható részével. A Magyar Államkincstár december 11-éig minden háztartásba levélben elküldi a gázár- és távhőtámogatás igényléséhez kitöltendő űrlapot.
Jövedelemként a kérelem benyújtását megelőző három hónap átlagos jövedelmét kell feltüntetni, a lakásban együtt élő személyek jövedelmét külön-külön. Tudjuk, hogy 2007. január 1-jétől azok a háztartások jogosultak támogatásra, amelyekben az egy főre jutó jövedelem havonta nem több 93 905 forintnál. Ezt úgy kell kiszámítani, hogy a háztartás nettó összjövedelmét el kell osztani a családtagok számától függő osztóval.  Például két szülő és két gyermek esetében 3,5-tel kell osztanunk. Azért nem néggyel, mert a második felnőtt már csak 0,9 egységnek, s az első két gyermek 0,8-0,8, a harmadiktól csak 0,7 egységnek számít! (Hogy az egyes jövedelmi szinteknél milyen tarifát kell alkalmazni, arról táblázatunk ad tájékoztatást.)
Az igazi csavarintás azonban csak akkor következik, amikor az összjövedelmet akarjuk kiszámítani. Jövedelemnek számít a személyi jövedelemadóról szóló törvényben jövedelemként meghatározott, belföldről vagy külföldről származó vagyoni érték (bevétel), függetlenül attól, hogy adómentesnek vagy adókötelesnek minősül, ideértve a bármely ország jogszabálya alapján folyósított nyugdíjat. Ennek a szabálynak az értelmében a tizenharmadik havi bérrel is számolni kell. Ezek mellett be kell számítani a tizenharmadik havi nyugdíjat, a temetési segélyt, az alkalmanként adott átmeneti segélyt, a lakásfenntartási támogatást, az adósságcsökkentési támogatást, a rendkívüli gyermekvédelmi támogatást, a nevelőszülők számára fizetett nevelési díjat és külön ellátmányt, valamint az anyasági támogatást. Be kell számítani a gyermekgondozási támogatásokat: terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás, családi pótlék, gyermektartásdíj. Figyelembe kell venni a nyugellátást és egyéb nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásokat, és jövedelemnek számítanak az önkormányzati és munkaügyi szervek által folyósított ellátások. Egyéb jövedelemnek minősül például a táppénz, az ösztöndíj, a nevelőszülői díj, a szociális gondozói díj, a végkielégítés, a tőkejövedelem, illetve minden olyan jövedelem, amelyet az előző kategóriákban nem tüntettek fel.
Ugyanakkor nem kell beszámítani a súlyos mozgáskorlátozott személyek pénzbeli közlekedési kedvezményeit, a vakok személyi járadékát és a fogyatékossági támogatást, valamint a fogadó szervezet által az önkéntesnek külön törvény alapján biztosított juttatást.
Csakhogy... És most jönnek a kiskapuk, figyeljenek! Főleg azok, akik nem köztisztviselők, nyugdíjasok és "hagyományos" munkavállalók, bár számukra is adott egy lehetőség: növelni kell az egy háztartásban élők számát, lehetőleg jövedelemmel nem vagy csak szerény mértékűvel rendelkező rokonnal, ismerőssel. Ehhez csak be kell jelenteni az illetőt, ami alig néhány órás eljárás az önkormányzatnál. Hogy aztán valóban hányan laknak egy háztartásban? Nemigen akad szerv, mely ezt hivatalosan kimutathatná. De igazából a vállalkozók azok, akik képesek kiskapukon átbújva az államilag támogatott gáztarifák szerint fizetni a melegért a jövőben. Náluk ugyanis sok változat adódik a jövedelem kimutatására, magyarán számos lehetőségük van rá, hogy eltitkolják tényleges jövedelmüket. Többségük ugyanis minimálbért vesz csak ki vállalkozásából, s ez után adózik, holott tényleges jövedelmük ennek akár tízszerese is lehet. Az a kitétel is kiskaput jelent, miszerint a jövedelem bejelentésekor az utolsó három hónap jövedelmét kell feltüntetni. Márpedig a vállalkozó dönti el, hogy a vállalkozói jövedelme alatt értendő összegeket melyik hónapokban veszi fel. Vélhetően sokan gondolják majd úgy, hogy nem "abban" a három hónapban kell osztalékhoz, vállalkozói kivéthez jutniuk. A legszélsőségesebb esetben jogszerűen az is előfordulhat, hogy a megjelölt három hónapban a vállalkozó egyáltalán nem vesz fel pénzt a cégéből.
De szintén a jogszabály nyitja ki a kiskaput az úgynevezett evások előtt is. Nekik ugyanis nem kell felvenniük jövedelmet cégükből, lényegét tekintve szabadon használhatják vállalkozásuk pénzét személyes célokra is, csak egy meghatározott százaléknyi adót kell befizetniük, és ha ez megvan, senki nem kíváncsi, mennyi nyereségre tesznek szert és azt miként használják fel. A lényeg tehát az, hogy még egy átlagos vállalkozó is annyi jövedelmet írhat a bejelentőlapra, amennyit akar, s hozzájuthat akár a maximális állami támogatás révén a legolcsóbb gázhoz. S ekkor még nem beszéltünk azokról, akik a jogszabályokat átlépve csalnak majd a jövedelmük bejelentésekor. Tehetik, mert jóformán alig vállalnak kockázatot: a lebukás veszélye kicsi, a szankció is kicsi. Ha netán lebuknának, akkor is csak a támogatást kell visszafizetni - igaz, kamatostul.

Jön a kártyás gázóra?
Újra divatba hozzák a "bedobós" gázórát, amelyből csak annyit fogyaszthat a polgár, amennyit előtte feltöltött. A szociális tárca tervei szerint - a kártyás villanyórák sikerén felbuzdulva - ezentúl érdekük lesz az önkormányzatoknak, hogy ilyen gázmérőket szereltessenek fel, a költségek kilencven százalékát ugyanis a minisztérium állja. Tudomásunk szerint a fővárosban már éppen kiöregedőfélben vannak az ilyen készülékek, melyek a feltöltőkártyás telefonokhoz hasonló elven működnek. A gázkártyát behelyezik a mérőbe, s az addig működik, amíg a vásárolt hőmennyiség tart. Korábban azokon a településeken használtak hasonló szerkezetet, ahol sok tartozást halmoztak fel a fogyasztók, s ezért adósságkezelő programba kezdtek. A megoldás előnye, hogy senki sem hagy maga után díjhátralékot, s az óra leszerelésének meg visszahelyezésének költségeivel sem kell számolniuk a didergő családoknak.
Közben egy országos program részeként mintegy ezer kártyás villanyórát szerelnek fel az országban a szociálisan rászoruló családoknak, amelyek támogatásként kapják az áramot. Minderre azért volt szükség, mert mintegy húszezer otthonban kapcsolta ki korábban az áramot a szolgáltató. Idén az adósságkezelés bevett eszköze lesz a feltölthető fogyasztásmérő, a rászorulók ugyanis nem pénzben, hanem energiában kapják a segítséget.

Jövedelem, támogatás, drágulás
Ha az egy egységre jutó jövedelem 53 660 forint alatti, a támogatás mértéke 40 százalék, nem lesz drágulás.
Ha az egy egységre jutó jövedelem 53 661-67 075 forint, 33 százalékos a támogatás, 12-18 százalékkal kell többet fizetni.
Ha az egy egységre jutó jövedelem 67 076-80 490 forint, 25 százalékos a támogatás, 23 százalékkal kell többet fizetni.
Ha az egy egységre jutó jövedelem 80 491-93 905 forint, 18 százalékos a támogatás, 35 százalékkal kell többet fizetni.
Ha az egy egységre jutó jövedelem 93 906 forint feletti, nincs támogatás, a jelenleginél körülbelül 66 százalékkal kell többet fizetni.