Végignézték

Emlékezzünk: a térre és az építményre vigyázó rendőrök zavartan figyelték, mi is történik. Viselkedésük érthető, hiszen egyrészt nehéz lett volna éppen az Országház előtt fel nem ismerni a csapatnyi magyar politikust, akiket mellesleg mentelmi jog is véd, másrészt talán az is eszükbe juthatott, hogy ez a dolog afféle hivatalos eljárás része is lehet. A helyzet ugyanis az, hogy azt a bizonyos kordont az őszi zavargások után éppen a parlament és a képviselők védelmére állíttatta fel a budapesti rendőrkapitány, most pedig nem mások, a nagyhatalmú honatyák esnek neki a szerszámaikkal. Igaz, később "videofelvételek és más dokumentumok" alapján végül szabálysértés miatt feljelentést tettek, de ott, akkor még igazoltatni sem próbálták őket. Csak végignézték. Nyugodt lehet afelől, kedves ismeretlen olvasó, ha ön próbálta volna meg ugyanezt, legalábbis lefejtik a kezeit a vasrácsról, ha netán ellenszegül, akár egy kényelmetlen éjszaka is "leeshetne" valamelyik őrszobán, aztán pedig jön még a büntetés.
Ám pénteken mindez másképpen volt. Az teljesen mindegy, hogy az akció most éppen melyik párt nevéhez is köthető, meg hogyan is szólnak azok a jogi meg politikai csűrések-csavarások. A történet igazából - legalábbis nálam - azokról a zavart rendőrarcokról szól, a tökéletesen elbizonytalanodott kistisztviselő tanácstalan tekintetéről. És ha csak ez az egy eset lenne! Zaftos folyosói pletykák szólnak olyan képviselőkről, akik mindenféle következmények nélkül úsztak meg többször is ittas vezetést (köztük balesetet is!), az elszámolás nélkül elköltött milliókról is hallottunk már eleget, de ez még mindig alig valami az országot fertőző, a "fent" és "lent" közötti, mérhetetlen esélykülönbségekről. A kiszsaruk például lent vannak, teljesítik az utasítást, miközben verik, leávósozzák őket és az ügyészségen később hosszasan elemzik, hogy amikor harmadszor sípcsonton rúgta a lelátón edződött "tüntető", miért is ütött keményebben vissza. Aki fent van, annak viszont nem kell túl sok mindentől tartania. Miközben kisvállalkozók ezrei izzadnak le az adóhatóság nevének puszta hallatán is, odafent természetes, hogy bizonyos százezrekkel nem kell elszámolni; de ennél is sokkalta veszélyesebbek azok a hírek, amelyek - üvegzseb program ide vagy oda - egynémely pályázat kapcsán nagyon is konkrét feketepénzekről szólnak. Nagyvállalkozóval beszélgetve hallottam ezt a mondatot: "Mi az árakba kénytelenek vagyunk tíz százalék közvetítési díjat is beépíteni, ennyibe' van nekünk a politika." Ez a korrupció úribb megfogalmazása. Ha finnyás az ember, más építi az utat, punktum.
Nohát ebben a közegben értsük meg a kisrendőr zavart tekintetét, azt, hogy ott a téren ő miért nem akar nagy embert, fejeseket igazoltatni. Kormánypártit, ellenzékit, tökmindegy.