Egy kormány kilenc arca

- Kezdjük Kossuth Lajossal. A közvélemény őt tartja az ellenzék vezérének, azt várnánk tehát, hogy ő álljon a változásokat végbevivő kormány élén.
- Ehhez azonban akkoriban még nem volt elég az ellenzéki gondolkodás, arisztokratának is kellett volna születnie, nem pedig köznemesnek. Nem beszélve arról, hogy a kormány névsorát az uralkodónak jóvá kellett hagynia, Kossuth pedig elég borsot tört addigra az orra alá. Csekély tehát a valószínűsége, hogy kinevezte volna miniszterelnökké.
- De miért éppen a pénzügyi tárca jutott neki?
- Batthyány reálpolitikusként tudta, hogy ennyit még lenyel az uralkodó. Sokáig az a hír járta, hogy Kossuth legalább a belügyi tárcára vágyakozott, ám a halála előtti években papírra vetett visszaemlékezésében ezt határozottan cáfolta. Igaz, akkor már senki sem élt a szemtanúk közül...
- A belügyminiszter végül Szemere Bertalan lett.
- Jó választásnak bizonyult, borsodi alispánként addigra alaposan beletanult az adminisztrációba. Ő szervezte a miniszterelnöki iroda munkáját is. Rengeteg tennivalója akadt, ugyanúgy neki kellett levezényelnie a közigazgatás teljes átalakítását, mint az országgyűlési választásokat, tisztújításokat, de még az ismeretlen hullák, elveszett marhák ügye is hozzá tartozott.
- Az igazságügyi tárca Deák Ferencnek jutott.
- Ez magától értetődött. Deák nemcsak Magyarországon volt ismert jogtudós, hanem külföldön is, neves jogászokkal váltott levelet egy-egy kérdésről.
- Akkoriban azonban visszavonultan élt, a reformországgyűlésnek sem volt tagja.
- Betegeskedett, ezért nem vállalta a jelöltséget. Korábban pedig azért utasította vissza, mert a követválasztáson a kortesek összeverekedtek, vér is folyt, ő pedig távol tartotta magát onnan, ahol ilyesmi előfordulhatott. Hírét egyébként még 1839-40-ben alapozta meg, amikor az alsóház ellenzéki vezetőjévé vált.
- Batthyány azonban visszavonultsága ellenére ragaszkodott a személyéhez.
- Olyannyira, hogy csak akkor kezdte meg a kormányalakítást, amikor Deák vállalta a tárcáját. Március 14-én, amikor már érződött a forradalom szele, futárt küldött érte Kehidára. Deák 20-án érkezett meg, Batthyány pedig 22-én este kezdte meg Pozsonyban a tárgyalásokat.
- Köztük Klauzál Gáborral, akire a földművelési, ipari és kereskedelemügyi tárcát bízta.
- Klauzál ekkor már Szemerével együtt Pesten tartózkodott, Batthyány megbízásából a kormányt képviselte. Ismertségre a '43-44-es országgyűlésen tett szert, ekkor az alsótábla vezetője. A forradalom előtti időben még az ifjúságot csitította, ám amikor 14-én este a menetrend szerint járó dunai hajó utasaival megérkezett a bécsi forradalom híre is, már nem hallgattak rá.
- Legfőbb feladata bizonyára a fegyvergyártás megszervezése volt.
- Amit példásan el is látott. Közben képviselőnek jelöltette magát Szegeden, ám nem választották meg.
- Ehhez képest szép nagy szobrot állítottak neki a szegediek... A következő kormánytag Eötvös József.
- Eötvös azok közé tartozott, akik nem a reformországgyűléseken szereztek maguknak hírt, hanem az irodalomban. Báró létére különösen érzékeny volt a szociális kérdésekre, amiről nemcsak a Magyarország 1514-ben című könyvében tett bizonyságot, hanem például a Nyomorúság Irlandban című röpiratában is, amelyben a kapitalizmus vadhajtásait ostorozza.
- Sok ideje nem juthatott az akkori megmerevedett iskolarendszer átalakítására...
- Elsősorban elméleti munkássága jelentős, az oktatás átalakításán kívül dolgozott a megyerendszer megújításán is. Komoly erőfeszítésébe került egyébként, hogy a forradalmi ifjúságot visszaterelje az egyetem padsorai közé...
- Folytassuk Széchenyi Istvánnal!
- Az ő tenni akarásához kétség nem fér, ám céljai eléréséhez Béccsel is együttműködött, ezért népszerűsége a forradalom idejére megcsappant. Negyvennyolc februárjában megpróbál közvetíteni, feloszlatná az országgyűlést, vállalná a királyi biztos szerepét, ám a forradalmak miatt ebből semmi sem lett. Esterházy Pállal együtt ő javasolta az udvarnak Batthyány kinevezését, ám amikor ez megtörténik, keserűen jegyzi meg, hogy elkártyázták az országot két Lajosért...
- Batthyány nem is hívja meg a 22-i esti, kormányalakító megbeszélésre.
- Másnap reggel kissé keserűen jegyzi meg, hogy ő már kikopott. De amikor Batthyány első útja aznap hozzá vezetett, s felajánlotta neki a közlekedési tárcát, örömmel mondott igent.
- A kormány tagjainak sorából talán Esterházy Pál herceg lóg ki leginkább.
- Valóban. Később, amikor meghallgatják Batthyány perében, azt vallja, hogy a miniszterelnökkel korábban semmiféle társadalmi kapcsolatban nem állt. Ami hihető is, hiszen Batthyány "csak" gróf volt.
- Ha nem álltak kapcsolatban egymással, akkor miért hívta meg Batthyány egyáltalán a kormányába?
- Szüksége volt valakire, aki bejáratos az udvarba. Erre pedig Esterházy kiválóan alkalmas volt, hiszen 1842-ig követként Londonban képviselte a birodalmat. Ekkor azonban kegyvesztett lett, mert pártolta egy angol kereskedelmi iroda nyitását Pesten, ami persze Metternichnek nem tetszett. Ismert egyébként Viktória királynő levele, amelyben sajnálatát fejezi ki visszahívása miatt.
- Sokat mindenesetre kormánytagként sem hallottunk róla.
- Nem, hiszen Bécsben tartózkodott, a király körül, szerepe jobbára a kormány és az udvar közötti közvetítésre korlátozódott. Egyébként is avval a feltétellel vállalta a megbízatását, hogy ne kelljen megjelennie az országgyűlés előtt.
- Az egyik legfontosabb tárcát, a honvédelmit Mészáros Lázár kapta.
- Sok választása Batthyánynak nem volt, mivel a császári házat hűségesen kiszolgáló főtisztek sokaságában mást nem ismertek, akinek hazafias szellemében megbízhattak volna. Visszatekintve jó választás volt. Bár hadászként kissé elmaradott álláspontot képviselt, hűséggel végigküzdötte a szabadságharcot.
- A forradalom idején Itáliában teljesített szolgálatot.
- Így van, s bár a neve már március 19-én felvetődött, ő erről semmit sem tudott. Batthyány felkérő levele 22-én kelt, ám soha nem jutott el hozzá, néhány éve találták meg egy bécsi levéltárban.
- Az udvar gondoskodott róla, hogy minél később találja meg a hír...
- Ismerek ilyen vélekedéseket, ám nem valószínű, hogy a titkosszolgálat lett volna a dologban, ugyanis egy csomó jelentéktelen irat között bukkantak rá. Valószínűbb, hogy egyszerűen elkallódott. Mindenesetre 26-án lehozta a hírt a Pesti Hírlap, aminek Mészáros előfizetője volt, valószínűleg abban olvasta április elején.
- Ehhez képest csak májusban érkezett haza.
- Késlekedésének nem ismerjük az okát. Április 16-án mindenesetre futárt menesztenek hozzá, hogy jelentse be végelhatározását. Ekkor mond igent.
- A honvédelem azonban hazaérkezéséig sem maradhatott gazdátlan.
- Valóban el kellett kezdeni a hadügyminisztérium szervezését, s ez legfőképpen Batthyányra maradt.
- Vagyis elérkeztünk a kormány fejéhez. Említette, hogy gondolkodása az ellenzéknek felelt meg, származása az udvarnak. De miért lett egyáltalán ellenzéki?
- Mélylélektani okát csak találgathatjuk. Apja korán meghalt, anyja, finoman fogalmazva is, nem nevezhető kimondottan szerető édesanyának, örökségéből ki akarta forgatni, pereskedtek is. Néhány év katonai szolgálat után lépett politikai pályára. Könyvtárát ismerve mindenesetre nem csodálkozhatunk rajta, hogy a reformnemesség törekvéseivel azonosult inkább, mint az udvaréval. Az bizonyos, hogy főnyeremény volt az ellenzék számára. Volt vagyona, neve, fellépése.
- A történelem végül hat hónapot adott neki az ország élén.
- Jellasics betörése után már gyakorlatilag egyedül vitte az ország ügyeit, október másodikán pedig hivatalosan lemondott. Megbízatása megszűnt, történelmi szerepe pedig véget ért. Egy év és három nap múlva pedig a kivégzőosztag elé állították.