Sorsunk titkait génjeink őrzik

- Egy közvéleménykutatás szerint ön a legismertebb magyar tudós, megelőzi Vizi E. Szilvesztert, Glatz Ferencet és Kosáry Domokost. Mit szól hozzá?
- Elég jó csapat, nem? Nekem azért van egy sportszerűtlen előnyöm: a királyi televízióban a hetvenes években több sorozatomat vetítették. Erre még ma is sokan emlékeznek.
- Akkor alapozta meg a népszerűségét?
- Igen, és ez csak bajt hozott. Már akkor átéreztem a média felelősségét. Máig érvényes alapelv, hogy a médián keresztül informálni, szórakoztatni és tanítani kell.
- Melyik a leghangsúlyosabb?
- Régebben a tanítás, ma a szórakoztatás. A kereskedelmi csatornák teljesen érzéketlenek az ismeretterjesztés iránt, csak a siker és a profit érdekli őket.
- Ma elképzelhetetlennek tartana egy sorozatot a születésről?
- Nem tartom elképzelhetetlennek, de nem azokban az intézményekben, ahol a nézettségre és anyagi haszonra hajtanak. Igény persze volna rá, ám a médiaszakemberek tévedésben vannak, amikor azt hiszik, szinte csak alpárisággal tudnak nézőket toborozni.
- Szülőszobába már betolakodott a kamera, de nézné valaki azt is, ha szülést közvetítenének élőben?
- Szenzáció kell, biztosan megnéznék a szülést is. Engem csak akkor hívnak fel az újságírók, leginkább a bulvárlapoktól, ha valami bizarr genetikai témára akadnak. Pedig mennyivel hasznosabb lenne a sajtóban végzett munka, ha az egészségüggyel, a tudománnyal foglalkozó újságírók ismeretterjesztő feladatokat vállalnának magukra olyan, sokakat érintő témában, mint például a rákmegelőzés.
- Ilyen ügyben nem hívják fel?
- Nem. Pedig a média sokat segíthetne, ezt a gyakorlatból tudom. Műsoraimmal azt is elértem, hogy komolyabban elindulhatott a genetikai tanácsadás, illetve sok helyen létrehozták a családtervezési tanácsadó hálózatot.
- Az is a televízió hozadéka, hogy sztárorvos lett.
- Az orvostársadalom jelentős része elítélt ezért. Azt mondták rám, "spermahajder" vagyok.
- Vicceltek azzal is: Czeizel doktor milyen sok nőnek "csinált" gyereket...
- Megértem az ellendrukkereket, hisz az irigység természetes emberi tulajdonság. De én mindig elismertem, hogy a televíziónak sokat köszönhetek, egy-egy műsor után jóval többen kerestek fel, mint előtte.
- Mindenkinek tud segíteni?
- Sokan úgy jönnek el hozzám, hogy én majd megoldom a problémájukat. Ez azonban nem így van, s ilyenkor láthatóan csalódnak bennem. Nemegyszer előfordul, hogy valaki öt lány után szeretne végre egy fiút is, de ilyen irányú beavatkozást nem ajánlhatok neki. Holott Kanadában, Ausztráliában a fiút és a leányt nemző ondósejtek szétválasztásával és mesterséges ondóbevitellel ez a kérdés megoldott. Nálunk tiltott művelet, amiért három-öt év börtönbüntetés jár. Számomra ez érthetetlen, amikor demográfiai válságról beszélünk, meg arról, hogy vészesen fogy a magyar.
- Most hallottam, hogy növekszik a születések száma, mérséklődik a népességfogyás, Magyarország lakossága 10 millió 61 ezer. Az ilyen híreknek örül?
- Én annak örülnék, ha folyamatosan emelkedőre fordulna. Alapvetően a szemléleten kellene változtatni, hogy a gyermek valóban érték legyen a társadalomban. A nők egyenjogúságának kivívásával is sok minden megváltozott, elsődleges lett számukra a munka, jóval kevesebb gyereket szülnek, mint régen, és az életkorukat tekintve is kitolják a szülés időpontját. Érdemes volna azon is elgondolkodni, miként lehetne kedvében járni a gyermeket vállaló szülőknek.
- Nem hiszem, hogy lazulnának a kötelékek. A politikusok inkább kínaiakat telepítenének ide...
- Ez a kölcsönös lejáratásra alkalmas ötlet volt. Bár tudok róla, hogy a kínai területi viták idején járt egy küldöttség nálunk, s mintegy százezer menekült Debrecen környéki elhelyezéséről tárgyaltak. Globalizálódó világunkban egyre inkább afelé tartunk, hogy megszűnnek a rasszok, a nemzetek. Jó ez nekünk vagy nem jó? - ezen lehet gondolkodni.
- Nem feltétlenül jó...
- Hogy 1945 után a magyar gazdaság és kultúra hanyatlóban volt, abban nagy szerepet játszott a zsidók kiirtása és a svábok kitelepítése. A genetika azt tanítja, hogy a változatosság érték. Minél homogénebbek vagyunk, annál kevésbé tudunk alkalmazkodni a változó környezethez.
- Veszélyeket is rejt a genetika?
- Általában az a kérdés, hogyan lehet genetikai módszerekkel az emberi személyiséget befolyásolni. Nekem inkább azzal van bajom, hogy mennyi mindenre lehetne használni, és nem használjuk. Sorsunk nem a csillagokban, hanem a DNS-ben van megírva. Meg lehet mondani, hogyan kell élni ahhoz, hogy akár húsz évvel megtoldjuk az életkorunkat.
- Például kevesebb kalóriát kell magunkhoz vennünk...
- A tudomány igazolta, hogy miután Japánban és Németországban a második világháború után három-négy évig súlyos éhínség volt, az a generáció öt-hat évvel tovább élt. Tehát a túltáplálkozás fenyegeti az életünket.
- Nem kerülhetjük meg a hosszú évekig tartó kálváriáját. Túltette magát a béranyaügyön?
- Nem szeretek erről beszélni. Olyan mély lelki sebet okozott, ami sosem fog begyógyulni. Teljesen alaptalanok voltak az ellenem felhozott vádak. A minisztérium felkérésére vettem részt egy programban, éppen az abortuszok ellen. A lényeg abban állt, hogy egy magzatot mennyivel emberibb cselekedet örökbe adni, mint megölni. Utólag csak azért van lelkiismeret-furdalásom, hogy olyasmibe mentem bele, aminek nem láttam az útvesztőit.
- Megviselték a történtek?
- Hogyne. Elsőfokú vádlottként bíróságra járni öt éven keresztül... Ezt nem lehet könnyen elviselni. Egyes lapok, melyek korábban dédelgettek, ellenem fordultak. Elmesélek magának valamit. Az általam alkalmazott magzatvédő vitamint nagyra tartják a világban, különösen Amerikában. A kilencvenes évek elején megválasztottak a genetikai világkongresszus alelnökévé. Az amerikai egészségügyi miniszter felvetette, hogy a magzatvédő vitamin hatásainak bizonyításáért Nobel-díjra javasolnának. Ehhez azonban bizonyos előkészületek kellenek. Meg is adták a Kennedy-díjat, majd World The World-díjat, eközben Magyarországról eljutottak a hírek Amerikába, hogy én "emberkereskedő" vagyok.
- Ezért nem kapott Nobel-díjat?
- Túlzás lenni a perre fogni. Nobel-díjra mindig sokkal több a jelölt, mint ahány megkapja.
- Jól hangzana, ha azt mondanám, a meghurcoltatásába őszült bele...
- Azért én már előtte is ősz voltam.
- A derűjét megőrizte?
- Tévedés, hogy én valaha is derűs voltam. Inkább mániás depressziósnak tartanám magam. Nem mindig hiszem el, hogy szép a világ.
- A nyolcvanas évek elején hívták Amerikába. Miért nem ment el?
- Keserű pillanataimban már bánom. De ez bonyolult kérdés. Amerikában biztosan jó élet várt volna rám, de én szeretek egyszerre több mindennel foglalkozni, túlságosan kitárulkozó és túlságosan lelkes vagyok, ott pedig csak egy szűk terület feladatait kellett volna ellátnom.
- Saját családjával példát mutat a genetikus?
- Két fiú után jött a lányunk. Már felnőttek, élik az életüket. Sorsuk azt mutatja, milyen nehéz Magyarországon az értelmiségieknek. Öt unokánk van. Egy házban lakunk, ennek ellenére kevés időt töltünk együtt; sajnos ez régen is így volt. Ezért máig nem tudok elszámolni a lelkiismeretemmel.

Névjegy
Czeizel Endre orvos-genetikus 1935-ben született Budapesten. A budapesti ciszterci gimnáziumban, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen tanult. Genetikai tanácsadást 1973 óta végez, dolgozott az ENSZ Egészségügyi Világszervezeténél (WHO) is. Kutatási témái az öröklődés, a genetikai ártalmak, a veleszületett adottságok vizsgálata, valamint az epidemológia. Kiemelkedő szerepet vállalt a genetikai ismeretterjesztésben, hat tévésorozat szerkesztő-műsorvezetője volt. Az orvostudományok kandidátusa (1966), majd akadémiai doktora (1988). Ő alapította Budapest XIV. kerületében a Családtervezési Központot. 1997-ben perbe fogták Gáti Mariann és társai magyar-amerikai örökbefogadási bűnügyében, és pénzbüntetéssel sújtották. Több mint háromszáz tanulmány és húsz könyv szerzője.