Olajat mérni jó

Pedig ha elment volna a legutóbbi, éppen tizenharmadik miskolci egyetemi állásbörzére, ott olyan fizetésekről hall, hogy a füle kettéáll tőle. Ahol bölcsészt, pláne egyszakos magyar végzettségűt a kutya se keresett. Ellenben szaxofon- és klarinétoktatót, geofizikust, havi félmilliós bérezésért műszaki informatikust igen. S a csúcsra járatott mérnökszakmákban a toplista élén az olajmérnök állt, akinek a keresménye - veszélyes külföldi kiküldetésben - évi 60 millió forint! Igen, annyi is lehet! Ám ha friss diplomásként nem fűlik a foga az ígéret forró földjéhez, mondjuk Pakisztánhoz, és itthon marad a hűs, légkondicionált irodában, akkor is megkapja az évi hatmilliót. Irodán kívül a dupláját.
Lehet osztani, szorozni, a tény attól tény marad: a hazai olajipari ágazat, a Mol két kézzel kap utánuk, lasszóval keresi őket, mert nemcsak itthon, szerte a világon nincs elég olajmérnök, hiányszakmának, kurrens cikknek számít, nem véletlen, hogy tejben-vajban, pontosabban milliókban fürödhetnek.
Hogy miért nincs belőlük elég, azt nem tudom, az ismerősöm fiát meg nem érdekli - de még állásbörzén se járt soha.