Mátyás király meg a szárkapocscsont

A férfi felkészülten látott hozzá a nem mindennapi akcióhoz: kis gépkocsija anyós- és hátsó ülését kiszedte, ott alszik éjszakánként egy laticellen. Tisztálkodni egy áruház mosdójába jár, vécére pedig a szemközti főiskola épületébe. Ásványvízen kívül csak vitaminokat vesz magához.
A mindenre elszánt férfit egy, szerinte nem megfelelően ellátott lábsérülés hozta ki a sodrából. Pontosabban az ezt követő panaszának általa vélt orvosi és jogi „elsikálása”. Seres elesett a lakásában, beütötte a szárkapocscsontját. Bebicegett a nagyatádi kórházba, ahol lábát megröntgenezték, majd az orvos, miután törést nem látott, bekötötte a sérült testrészt és hazaküldte a férfit. Ám a lába tíz nap múlva is ugyanúgy fájt, mint előtte, úgyhogy ismét kórházba ment, ezúttal Marcaliba, ahol viszont megállapították a törést.
Seres István a mai napig sántít, és egyre bizonygatja, hogy maradandó károsodást szenvedett. A téves nagyatádi diagnózis miatt feljelentést tett a helyi ügyészségen. Onnan, anélkül – hangsúlyozza –, hogy megfelelően kivizsgálták volna, áttették az aktát Kaposvárra, ahol azonban az eljárást, bűncselekmény hiányában, megszüntették. Ekkor a férfi a Legfőbb Ügyészséghez fordult, amely a panaszát – új eljárást elrendelve – visszaküldte a kaposvári ügyészségre, ám az ismét az elutasítás mellett döntött. Az éhségsztrájkoló a nyomozást megtagadó határozatból azt olvasta ki, hogy azért nem akarnak foglalkozni az ügyével, mert orvosi érdekeket sértene. Állítja: a nagyatádi kórházban utólag kapta meg – visszadátumozva – az ambuláns lapot, emellett ő az igazságügyi szakértővel egyszer sem találkozott, és a tanúját sem hallgatták meg.
Seres, aki júniusban egyszer már három napig önként éhezett ugyanitt, a Bajcsy-Zsilinszky utcában, most biztos benne, hogy végigcsinálja. Ha nem vizsgálják felül az ügyét, az eszméletvesztésig kitart. Végső esetben pedig az ENSZ emberi jogi bizottságához fordul.