Bonyhádé lesz a csodacipő

Hogy mire képes a nevezetes lábbeli? A feltaláló szerint abszolút kényelmes, tökéletesen szellőző „klímacipő” – aki ebben jár, a mennyekben érezheti magát a forró aszfalton vagy jeges járdán is. Ezt a talpban lévő szívó és nyomó szelep, törhetetlen műanyag villa, pumpa, a bélés nedvességet nem, oxigént viszont áteresztő anyaga (az érsebészet egyik találmánya) garantálja.
Fantasztikus cipőt persze ígértek már mások is. Ám hogy gyártani is sikerült ilyent, azt be kell bizonyítani. Baricz István ezt megtette, s 2006-ban Németországban, a világ cipőiparának egyik legjelentősebb minőségtanúsító egyetemi kutatóintézetében kiállították számára a világszabadalmi tanúsítványt. Ám az „igazi” tanúsítványt majd a lábbelijét viselőktől reméli – ha, a tervek szerint, Bonyhádon rövidesen beindul a gyártás.
– Sokan bolondnak tartanak – mondja a Mebona cipőipari kft. lerobbant irodájában az 59 éves férfi –, amiért ragaszkodom Bonyhádhoz. Hiszen másutt talán már milliárdos lehetnék. Tavaly Genftől Párizsig söpörtem be díjakat nemzetközi kiállításokon, most mégis aláíratlanul tornyosulnak asztalomon a multicégek szerződésajánlatai. Miért kínlódok azzal, hogy a Salamander távozásával ebbe a kétszáz fősre zsugorodott kisüzembe, ahol most szaktanácsadóként dolgozom, visszavegyünk 800 munka nélküli szakembert? És éppen itthon gyártsunk ilyen cipőket, amikor a fél ország tízdolláros kínai lábbelikben szaladgál?! Nem vagyok se városvédő, se bolond. Csupán egy régi erdélyi család sarja, akiknél mindig számított az ilyesmi. S persze mindig újabb ötleteken fogom törni a fejem…
– Mit tud még kitalálni egy ilyen tökéletes cipő után?
– Egy feltaláló életében soha nincs pont a mondat végén. Ipari tanuló koromtól kezdve másztam végig a szakmai szamárlétrát. Cipőgyárakban dolgozva a munka mellett könnyűipari üzemmérnöki diplomát szereztem. Egyre tovább képeztem magam. 1988-ban saját kis gyártóüzemet hoztam létre családi házunk alagsorában. Afféle háttér-laboratórium tavaly óta, amikor visszatértem a Mebonához, hogy gyártóbázisa legyen a szabadalmamnak. Fiaim támogatták a döntésemet. A nagyobbik Kölnben szerzett kereskedelmi diplomát, ott él ma is, éppen most építi ki az üzemünk németországi képviseletét, a kisebbik pedig minőségbiztosítási mérnökként vállal szerepet a gyártásban. Nemrég azt kérdezték tőlem: ezek ortopéd gyógycipők lesznek? Dehogyis! Civileknek divatosakat, katonáknak terepcsizmákat, postásoknak, pincéreknek, buszsofőröknek munkavédelmi lábbeliket készítünk. S garantálom, hogy kiváló minőségben. Mert a rossz cipő nemcsak a lábat gyötri, hanem az egész testet: merénylet az egészségünk ellen.