Segélyt csak dolgozóknak

Feltételekhez kötnék a szociális segélyezést egy zempléni faluban. A monoki képviselők szándéka nem sokban különbözik a hajdúdorogi és a hajdúnánási önkormányzati vezetők javaslatától, melyről március 21-i összeállításunkban írtunk. A monoki kezdeményezéshez elsőként Sárospatak és Ivád csatlakozott.

Hazai életKapitány Gergely2008. 05. 30. péntek2008. 05. 30.
Segélyt csak dolgozóknak

Monokon egy korábbi önkormányzati határozat szerint csak azok a családok kapnak segélyeket, ahol a gyerekek rendszeresen járnak óvodába, iskolába. Szepessy Zsolt, az ezernyolcszáz lelkes falu 38 éves polgármestere még radikálisabb testületi döntést akart: munkára kell fogni a szociális segélyezetteket, s ha ezt megtagadják, megvonni támogatásukat.
Információnk szerint múlt heti ülésén Monok képviselő-testülete nagy vita után, többségi határozatot hozott a munkára alkalmas aktív korúak rendszeres szociális segélyezéséről. Eszerint a juttatásért napi ötezer forint értékű közhasznú munkát kellene végezniük. A tervet Sárospatak és Ivád is támogatta.
– Ez személyes kezdeményezésem, vállalom érte a felelősséget, tudom, hogy a határozat jelenleg jogszabályellenes – mondta Szepessy Zsolt. –  Amikor híre ment, a helyi média főleg azt hegyezte ki, hogy a honi közvélemény támogatásával akár a népszavazásig is elmennénk. Ez igaz, de csak akkor, ha az ország összes polgármesterének, miniszter- és köztársasági elnökünknek, a házelnök aszszonynak, parlamenti képviselőknek küldött,  jogszabályi módosítást kérő leveleinkkel nem érünk célt. Nem az elsők vagyunk, akik olyan országot szeretnénk, ahol a munkának van becsülete. A költséges népszavazás csupán kényszeres lehetőség, abban az esetben, ha törvényhozóink nem rendezik ezt az áldatlan helyzetet. Képtelen vagyok tétlenül nézni, hogy míg egy közmunkás 46 ezer forintért dolgozik, mások az adófizetők pénzén, 50-60 ezer forintos segélyükkel elégedetten ülnek otthon. Erre az állami „emlőre” ma már valóságos iparág csimpaszkodott, miközben a becsületesen dolgozók sokszor kevesebb bért kapnak, mint a segélyekből élők. Tavaly több száz kérelmezőnek összesen 52 millió forintot fizettünk segélyekre, félő, hogy az idén többet fogunk. Tömegek élnek munka nélkül állami pénzből, eszükbe sincs dolgozni, ráadásul a gyerekeiket is erre nevelik. Mint függetlenként megválasztott vezető, úgy gondolom, ennek a változtatásnak nem lehet politikai, faji színezete. Nem fajulhat pártcsatározássá az a kívánalom, hogy Magyarországon legyen a munkának becsülete.
– Eddig milyen visszajelzéseket kapott?
– Az érdeklődő polgármesterek csatlakozni szeretnének. De kaptam életveszélyes fenyegetést is, és volt, aki – mellőzve a még csúnyább jelzőket – buzi köcsögnek titulált.
– Milyen munkát kérhetnek a segélyekért?
– Turisztikai központtá szeretnénk fejleszteni Monokot, rengeteg a tennivalónk. Közmunkás keretünknek, ami legjobb esetben ötven emberből áll, a háromszorosa is elkelne. Nincs olyan gondunk, mint amit egy csereháti faluról olvastam, hogy legfeljebb a Hold kigyomlálásával lenne elég közmunka náluk. A jogszabályi módosítással mi olyan munkákra gondoltunk, amire a segélyezettek nem hajlandók, hiszen kifizetődőbb az állam nyakán élni. Mindezt személyre szabottan; iskolai végzettségtől, egészségi állapottól függően határoznánk meg. Ha lenne közöttük diplomás, valószínűleg nem kapálni küldenénk, hanem segítségét kérnénk az adminisztratív munkákban.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek