Gitárral diadalmaskodott

– Milyen repertoárral érdemelte ki az első helyet?
– Az ötnapos fesztivál minden napján előadtam az egyszemélyes műsoromat. A fellépők közül én  voltam az egyedüli versenyző, aki egy szál hangszerrel állt a hallgatók elé. Egy háromórás, teljesen vegyes, jobbára popzenei feldolgozásokból álló programot mutattam be, amit a saját ízlésemre alakítottam át. Preparált gitáron játszom, nemcsak pengetem, hanem valósággal püfölöm is a hangszert. Ismert és kevésbé ismert előadók muzsikáit gondoltam át, a diszkó-, reggae-zenétől kezdve Britney Spears-feldolgozásokat is hallhatott tőlem a nagyérdemű, amolyan Babarci Bulcsú módra.
– Hogyan lesz egy harminc-egynéhány éves bölcsészhallgatóból utcazenész?
– Nem tartom magam utcazenésznek, mert nem lépek fel rendszeresen az utcán, s nem ebből élek. Viszont többször is szerepeltem már a veszprémi programsorozaton, a különböző zenekaraimmal együtt. Felléptünk a Jaffával, a Zagasticcal, s az InterMagyar nevű népzenei formációval pedig meg is nyertük a harmadik fesztivált. Gondoltam egy nagyot, és kipróbáltam, hogy egyedül is megállom-e a helyem. A jelek szerint sikerült. A zsűri által kijelölt színpadokon kellett zenélnem, s szép számmal érkeztek a hallgatók. Arra is lehetőséget kaptak a versenyzők, hogy valódi utcazenészként pénzt kalapozzanak össze.
– Mennyit sikerült naponta összemuzsikálnia?
– Körülbelül ezer forint landolt estére a kalapban. Úgyhogy mindig megvolt a reggelire való...
– Az elismerésen kívül milyen nyereményt kapott?
– Némi pénzt, kézfogást, és vállveregetéseket. A nyereményt  ugyan még nem utalták át, de már tudom, mire költöm. Tekerőlantot szeretnék vásárolni, mivel gyermekkori vágyam, hogy megtanuljak játszani egy magyar népi hangszeren..
– Jövőre is találkozunk Veszprémben ?
– Úgy vélem, igen, de teljesen más repertoárt szeretnék előadni. Egyrészt nem akarok unalomba fulladni, másrészt egy zenésztársammal együtt saját nótákat kezdtem el szerezni, amelyekhez én írom a szöveget, magyar, angol, horvát és sváb nyelven.