Repkedő igazgatók

Nehéz nem észrevenni, mekkora a nyüzsgés a dél-alföldi fürdők környékén. Békés megyében szinte másról sem szólnak a politikai ízű botrányok, csak erről. A Gyulai Várfürdőben a szocialista polgármester a szocialisták ellenében cserélte le a korábban általa kinevezett fürdőigazgatót, az Orosházához tartozó Gyopárosfürdőn 2007-ben az MDF-es polgármester önállósította magát az őt támogató Fidesz-frakciótól, és próbálta meg kiszorítani a vétójoggal rendelkező kisebbségi tulajdonost a döntéshozatalból. A manőver eredményeként kinevezett új igazgatót egy év múlva a jobboldali polgármester ellen a szocialistákkal szövetkező Fidesz menesztette. Na, erről mondta most ki a bíróság, hogy jogellenes volt, az elmaradt bér pedig éppen huszonötmillió forint, ezt kellene kiköhögni a fürdő költségvetéséből.
Ha a megelőző képtelen történeteket nem értik, az egyáltalán nem csoda. A vidéki politikus egy jó strandért saját polgármestere torkát is átharapja. Hogy miért? A Dél-Alföldön már régóta egyetlen ötlet van arra, hogy mivel lehetne pénzt keresni, és ez a gyógyfürdőzés, hála a fizetőképes román keresletnek. Próbálkoznak még ezzel-azzal, vetnek repcét ímmel-ámmal, de a fő termék errefelé a meleg víz. Masszőr van, víz van, miért ne fürdessünk? Mivel ezzel a fantázia ki is merült, az uniós támogatások is ömlenek a fürdőkbe, és kiválóan össze lehet veszni azon, hogy az európai polgárok pénzét inkább még tíz szaunába vagy még tíz dögönyözőbe öljék.
Persze valójában ez senkit nem érdekel, a vidéki politikusnak csak dísznek van ingyenjegye a fürdőbe – meg esetleg ha kémkedni akar, hogy a másik politikus igazgatójának a masszőrje hogyan nem dolgozik hatékonyan. Annál jobban számít, hogy ki építi fel a szaunát, meg a kanyaros csuszodát. Így aztán a hatékonyság nevében csak úgy röpködnek a fürdőigazgatók, utánuk meg a pénz.
Elmegy ez egy darabig, aztán a románok is építenek feszített víztükröt, és akkor lehet megint locsolni a vizet, hátha kinő valami a földből.