Postás az almaalagútban

Megdöbbentő az a precizitás, amely a munkájában rejlik. Óraműpontossággal rügypattanástól lombhullásig folyamatosan metszi saját maga szemzette almafáit. A föld alatti részt, az alanyt egy különleges növény, a birs adja. A szakirodalomban is ritkaságszámba megy, hogy valaki birsre szemezzen almát. A rákoscsabai mester megtette. A nemes almafajták közül a Starkingot és az Idaredet részesítette előnyben. Hihetetlen mennyiségű gyümölcs díszlett az almaalagút fáin 2004 őszén.
A britek szerint azért jó a fénykép, mert egyetlen fotó többet mond el, mint ezer szó. Ha az ember az alagutat szemléli, egyszerűen elámul. Papp József ösztönösen cselekszik, együtt él növényeivel. Érti az almafák nyelvét - hiszen azok beszélnek hozzá. Aki megérti ezeket a jeleket, az csodákra képes. S az ilyen ember megvalósítja azt az álmot, amelyet gyermekkora óta dédelgetett.
Észreveszi, hogy a kidobásra ítélt csövekből milyen remek támrendszer készíthető. Amikor kész a csőváz, arasznyi távolságra tartóhuzalok százait feszíti ki, hogy minden egyes hajtást úgy tudjon lekötözni, ahogy álmaiban látta. A növényeknek természetesen ételt és italt juttat bőven, hogy legyen erejük rendszeresen és gazdagon teremni.
Amikor a mesterrel átsétálunk az alagúton, valami megmagyarázhatatlan szépség vesz körül bennünket. Mindenhol almák mosolyognak ránk. Olyan ez, mintha valaki templomot építene. Nem véletlenül írta a Zsoltárok könyvének egyik szerzője, hogy a gyümölcsfák a Teremtőt dicsérik. De ha valaki nem is hisz ebben, akkor is elámul, látva a csodát: hogy mire képes egy ember, aki szereti a növényeket, együtt él, együtt lélegzik velük. Mint jó édesapa, úgy neveli almafáit.
Kertész legyen, aki boldogságra vágyik! - tartja a régi mondás. Papp József postás - kertészmester - ezt a boldogságot megtalálta.