Áfonyához savanyú talaj kell
Olvasóink közül többen érdeklődtek az áfonyáról: van, aki sajtgyártáshoz szeretné felhasználni, míg mások különlegességként szeretnék termelni.
Hazánkban elsősorban a Dunántúl nyugati és déli, magasabb fekvésű, dombos vidékeinek savanyú talajain vannak áfonyatermesztésre alkalmas termőtájak. Kisebb területek a Dunakanyarban is megfelelőek, és öntözve a nyírségi savanyú homoktalajok is számításba jöhetnek a termesztésre. Másutt savanyú tőzeg és fenyőfakéreg hozzáadásával lehet savanyítani a talajt. Az áfonya finom bojtgyökérzete több gyökérgombával (mikorrhiza) él kapcsolatban, amelyek segítik a tápanyag felvételét. Ezek a gombák általában erdei fához kötöttek, ezért erdőirtás után a legkedvezőbb az áfonyatelepítés. A talaj előkészítésekor dolgozzunk a talajba szerves trágyát, tőzeget, forgácsot, fakérget, fűrészport, lehetőleg egy-két évvel a telepítést megelőzően, mert lebomlásuk közvetlenül a bedolgozás után nitrogénelvonással jár, ami visszavetheti a fiatal növények fejlődését.
A fekete áfonya (Vaccinum myrtyllus) nálunk őshonos, gyógynövényként is számon tartják, a tőzegáfonya vagy kukojsza pedig védett növény hazánkban.
Telepítésre az Amerikából származó magas bokrú, cserjés, fürtös áfonya (V. corymbosum) nemesített fajtáit használják. Ezek általában másfél-két méter magasra növő, ritka, feltörekvő, esetenként gömb alakú bokrok. Vesszőiknek rövid ízközű végén fejlődnek a fürtképződmények, amelyek negyven-hetven bogyót is tartalmaznak. Ennek az áfonyának az érési ideje - fajtától függően - július végétől augusztus végéig terjed. Gyümölcse igen gazdag festékanyagokban, vitaminokban. Hazánkban Fertődön foglalkoznak nemesítésével és a termesztési technológiák kidolgozásával.
