Méreg a penész a sertésnek

Hiába is töröljük le a penészt a csövekről, hiába szárítgatjuk őket, a méreganyag megmarad. Legtöbb gondot a fuzárium penészgomba méreganyagai (toxinjai) okozzák, a mérgezések igen gyakoriak a sertéstenyésztésben. Ugyanaz a fuzáriumfaj egyidejűleg többféle méreganyagot (mikotoxint) is termelhet, legnagyobb kárt az F2, T2, a fumonizin (FB1, FB2) és a DON-toxin (vomitoxin) okoz.
F2-mérgezéskor a tünetek súlyossága az elfogyasztott méreganyag mennyiségétől és az etetés időtartamától függ. Friss esetekben a sertések levertek, kedvetlenek, étvágytalanok, gyakori a nyálzás, a hányás, a hasmenés, nem ritka a bélsárpangás sem. Hosszabb ideig tartó etetés után a nőivarú egyedek külső nemi szervei megduzzadnak (olyanok, mint ivarzáskor). Nem látható tünet, hogy duzzadt a hüvely és a méh is, a petefészek cisztás. A péra duzzanata a szopós és a választott malacokon is megfigyelhető, mert a méreganyag a kocatejjel ürül, és a placentán keresztül a magzatokba is eljuthat. Gyakori a malacok végbéltájékának duzzanata is. Ezek az ödémás duzzanatok a toxintartalmú takarmány néhány napos fogyasztása után már jelentkeznek. A duzzanatok miatti "erőlködés" folytán előeshet a hüvely és a végbél.
Lényegesen rosszabbul termékenyülnek meg a kocák és a kocasüldők, megnő a visszaivarzók száma. Csökken az alomlétszám, emelkedik a halvaszületések száma, gyakoribb a "lábszétcsúszás" és a reszketés az újszülött malacok között. Romlik a tenyészkanok ondójának minősége, ami további termékenyülési zavarokat okozhat. Elhúzódó, idült esetekben a belső szervek is károsodnak (elfajulások, gyulladások, agyvelő-károsodás miatt idegrendszeri zavarok).Ezek a tünetek ugyan egyidejűleg több sertésen is jelentkezhetnek, mégis jól elkülöníthetők minden fertőző betegségtől, mert egyik állatról a másikra nem terjednek, az állat testhőmérséklete pedig mindig normális, 38-40 Celsius-fokos.
T2- és DON-mérgezéskor  a sertések az evés után már akár egy órán belül hánynak, majd a takarmányt visszautasítják. Hízóállományokban gyakori a hasmenés, a súlygyarapodás megakad, nem ritka a bőrelváltozás, idült esetekben a májelfajulás miatti sárgaság sem, idegrendszeri zavarokkal is találkozhatunk (letargiás állapot). A tenyészállatok között elharapózik a terméketlenség.
Fumonizinmérgezésre jellemzőek az emésztőszervi tünetek (étvágycsökkenés, válogatás a takarmányokban, rendellenes étvágy, például szalma- és földevés, ásítozás, fogcsikorgatás). Némelyik egyeden hasmenés, a többségen bélsárrekedés tapasztalható. A bélsár sötét, bogyós, kemény, apró. Ennek ellenére a sertések közérzete jónak mondható, lázuk nincs, az esetek egy részében minden beavatkozás nélkül visszatér az étvágyuk. Ha nem, a betegség második szakaszában már súlyosabb a helyzet. Az állat elesett, bőre kipirult, a hátulsó testfél gyengesége miatt "rogyadozik", majd légzőszervi tünetek jelentkeznek. A légzés nehezített, az állat sokat fekszik, ha felkeltjük, nemegyszer tátott szájjal liheg, zihál, az orrnyílásából habos váladék ürül (tüdővizenyő). Sajnos gyakori, hogy a hízósertés az első tünetek jelentkezése után pár óra múlva cianózisos állapotban (jele a bőr lilás elszíneződése) elpusztul. A vemhes kocák elvetélhetnek. A lassúbb lefolyású, idült esetekben főként a máj károsodik (sárgaság, lassú fogyás).
A penészgombáknak talán az említetteknél is nagyobb gazdasági kártétele, hogy bekebelezik a növény tápanyagait, s azok táplálóértéke akár 25-30 százalékkal is gyatrább lesz. A penészgombák okozta betegségeket gyógykezelni nem, csak megelőzni lehet.