Idejében szólunk!

Rendhagyó volt ez a november. A hónap első felében az átlagosnál magasabb hőmérsékleteket mérhettünk, csapadék pedig alig esett. Igazi késő őszi idő volt, ami kedvezett a kerti munkáknak, a kukoricabetakarításnak, a talaj-előkészítésnek és a vetésnek. Aztán a hónap második felében lehűlt az idő, megjelentek az éjszakai fagyok, s a tél jelezte, hogy hamarosan megérkezik. Lehullott az első hó, az ország nyugati részén tekintélyes mennyiségben, de hamar el is olvadt, hiszen Katalin napjára megjött az enyhülés. Márpedig ha Katalin locsog, akkor karácsony kopog, tartja a régi mondás. Most különösen figyeljünk erre, hiszen egyre többször hallhatunk a globális felmelegedésről, és elképzelhető, hogy a népi jóslások sem válnak be.
Az előrejelzések szerint különösebb lehűlés nélkül indul a december is, sőt újabb melegfront várható. Ezért a fagymentes napokon elvégezhetjük mindazokat a munkálatokat, amelyeket novemberben elfelejtettünk megtenni vagy nem volt rá időnk. Így például még nem késtünk le a rózsabokrok, szőlőtőkék takarásáról, vagy az olyan fagyérzékeny növények védelméről, mint például a füge. Egyvalamibe azonban nem nagyon foghatunk, ez pedig az ásás. A hónap második felében ugyanis rengeteg, 40-50 milliméternyi csapadék hullott, a talaj mindenütt olyan nedves, hogy nem érdemes vele próbálkozni. Eljött viszont az ideje a rendcsinálásnak, a falevelek összegereblyézésének, az elszáradt növényi maradványok begyűjtésének. Legcélszerűbb ezeket komposztálni. Száraz decemberi napokon elvégezhetjük mindazokat a tennivalókat, amelyeket február végén, március elején szoktunk. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! - tartja a régi mondás. Gondoljunk erre, hiszen az sem elképzelhetetlen, hogy sokáig elhúzódik majd a tél, hirtelen kitavaszodik, és azt sem tudjuk, mihez kezdjünk. És, aki már mindent elvégzett a kertjében, ráadásul maradt szabad ideje, jó, ha átnézi a szerszámait, karbantartja, megjavítja őket, hogy ha beköszönt a tavasz, ne legyen fennakadás.