Élő kert

Gátérről Lajos István a homoktövis iránt érdeklődik, mert úgy véli, jó piaca lehetne a belőle készült termékeknek. A homoktövis hazánkban védett növény, termőhelye a Duna-Dráva árterülete. Szél porozta kétlaki, kis termetű fa, de termesztett fajtái között már egylakiak is találhatók. Aranysárga bogyói az egyéves termővesszőkön fejlődnek ki, és ha nem szedik le őket, télen csemegéül szolgálnak a madaraknak.
Gazdag C-vitamin-tartalma és magbélolajának káros sugárzásokkal szembeni védő hatása indokolja termesztésbe vonását. Egy tizenkét hektáros homoktövis-területet ellenőriztem, ahol vegyszer nélkül termelték. A fajták neve is utal származásukra: Oranzsevaja, Obilnaja, Jantalnaja, Csujszkaja. Telepítése esetén homokos területen érdemes a talajt takarónövénnyel - fű és here keverékével - borítani, hogy megvédjük a szél- és viharkároktól. A termés július közepére érik be. A szedés a tövisek miatt igen keserves. A betakarítás megkönnyítésére a terméssel megrakott ágakat lemetszve "fésülik" le a gyümölcsöt, amit azonnal hűtőtárolóba kell vinni, hogy hatóanyagát megőrizze és folyamatosan feldolgozható legyen ivólének, lekvárnak, gyógyszernek.
Telepítéskor olyan fajták közül választhatunk, mint a Porzós 40-61-1876, az alacsony Gnóm és a magas Alej. Előnyös a méhek szorgoskodása a beporzási időszakban. A fa 6,5-7-es pH-értékű, tehát közömbös, laza talajt igényel, mintegy négyszázalékos humusztartalommal. Az ültetőgödör mérete 40 x 40 x 50 centiméter legyen, négy-nyolc kilogramm szerves trágyával ellátva. Az öntözésről - barázdásan vagy szórófejjel, csepegtető módszerrel - gondoskodni kell, 400-1200 köbméter vízzel számolva hektáronként. Ötéves koráig koronaalakító metszés, hét-tíz évenként ifjító metszés szükséges, a sérült részek évenkénti eltávolításával.