Ibolya cserépben

Kiválóan alkalmas erre a célra a garázs, a kamra, az erkély vagy a szélvédett, árnyékos ablakpárkány. Nagyon fontos, hogy a növényeket kellő pihenés után, jól begyökeresedve kezdjük el hajtatni, és az öntözéshez állott vagy langyos vizet használjunk.
Már októberben érdemes gondolni a kék ibolya téli hajtatására. Az ősszel felszedett, cserépbe ültetett töveket hűvös, világos helyen tartsuk, rendszeresen öntözzük a januári hajtatás megkezdéséig. Akkor az előnevelt növényeket vigyük 6-8 Celsius-fokos helyiségbe, és öntözzük be jól a földjüket langyos vízzel. Néhány nap elteltével kicsit melegebb, 12-14 fokos, világos helyre állítsuk a cserepeket. Az ibolya a hajtatás idején igényli a friss levegőt, a rendszeres öntözést. Ha mindent jól csináltunk, februárban már gyönyörködhetünk az illatos, saját nevelésű virágban.
Az egyébként április végén nyíló gyöngyvirág illatát szintén élvezhetjük a fagyos időszakban, ha ősszel felszedett, ceruzavastagságú rizómákat, gyöktörzseket használunk fel a hajtatáshoz. A rizómákat nyolcasával-tízesével ültessük el könnyű, homokos földdel megtöltött cserépbe, amelyet aztán a kertben hagyhatunk egy ideig vagy besüllyeszthetjük az erkélyládába. A lényeg az, hogy mindenképpen hűvös, sötét helyre tegyük - üres cserepet boríthatunk rá, vagy papírsüveggel védhetjük a fény ellen -, hogy a gyöngyvirág pihenhessen február derekáig. Akkor a növényt vigyük néhány fokos hőmérsékletű helyiségbe (például a garázsba), és öntözzük meg langyos vízzel bőségesen. Kis idő elteltével keressünk melegebb helyet a cserépnek. Amint az alsó bimbók kipattantak, vegyük le a takarást (ez azért szükséges, hogy ne nyúljanak meg a virágszárak), és állítsuk a cserepet világos, nem túlságosan meleg helyre, hogy hosszabb ideig örülhessünk a nyíló gyöngyvirágnak. Hasonló körülmények között hajtathatunk tulipánt, jácintot és nárciszt is.