Ifjítás metszőollóval

Fontos az éles, jó metszőolló! Az életlen, rosszul záródó olló roncsol is, megnöveli a sebfelületet, és fokozottan kiteszi a növényt a fertőzés veszélyének.  Ha vállalkozunk rá, házilag is megélezhetjük, ha nem, bízzuk szakemberre. Fontos tudni, hogy csak a vágópenge élezhető (a támasztópenge nem), annak is csak a domború oldala. Az élezéshez különböző finomságú fenőköveket, illetve fenőszíjat kell beszereznünk. A fenőkövet élezéskor vizezzük meg. (Léteznek kétélű ollók is, ezeknek a támasztó élét is fenni kell, csak ritkábban, mint a vágóélt.)
A bogyós gyümölcsűek közül a málna letermett vesszőit távolítsuk el mihamarabb (ha ezt tavaly, a szüret után nem tettük volna meg). A ribiszkebokrokat ritkítsuk meg. A bokor ötéves vagy ennél korosabb részei már csak kevés és apró gyümölcsöt hoznak, ezeket tőből vágjuk ki. Helyettük a mostani sarjvesszőkből nevelünk termőgallyat. Akkor járunk el szakszerűen, ha az erőteljes, szép bokorban összesen 16 koronarészt hagyunk meg, illetve tartunk fenn az évenkénti metszések során. A 16 koronarészből négy-négy egyéves sarj (vessző), kétéves, hároméves és négyéves termőgally legyen. Az ötéves részeket - mint említettük - folyamatosan ritkítva, évente leváltjuk fiatal sarjakkal. A riszmétét, másik nevén a jostát is hasonló módon metsszük.
A köszméte bokorváltozata napjainkban már ritkább, a kertekben a törzses forma a népszerűbb, mert a törzsön álló bokor ápolása, még inkább pedig a szürete, lényegesen gyorsabb és kényelmesebb. A bokor köszméte metszése során is az elöregedett gallyakat távolítsuk el tőből. A bokor szétterülését úgy akadályozzuk meg, hogy a szélen álló gallyakat fölfelé és kifelé álló vesszőkre metsszük vissza. A törzses köszméte metszésekor a két-három éves gallyaknak adjunk előnyt, ezeket tartsuk meg a legnagyobb számban, mert a legtermékenyebbek. Ha megöregedtek, folyamatosan vágjuk vissza az oldalág alapján képződött vesszőkre, így ifjítsuk meg. Az alsó, lehajló vesszők harminc centiméternél ne kerüljenek közelebb a talajhoz, mert a rajtuk fejődő gyümölcs a földre húzza őket.
A mogyoróbokor metszése során azt tartsuk szem előtt, hogy bokronként hat-nyolc, a teret arányosan kitöltő ágat neveljünk. Úgy ritkítsunk, hogy a bokor lehetőleg belül is szellős, világos legyen, mert a túlzsúfoltság, a kuszaság is oka lehet a gyenge termőképességnek.