Méhkoptató napraforgó

A hársfák virágzását - csakúgy, mint májusban az akácokét - jellegzetes illatuk jelzi. Nektárjából szerencsés esetben finom mézet készítenek a méhek, noha a méhészek szerint a hárs nagyon szeszélyesen mézel. Júliusban virágzik az akácmézet követő második legfontosabb méhlegelőnk, a napraforgó. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület szaktanácsadói hálózatának információi szerint a korai fajtáknál az idén is kellő időben megindult a nektárhordás. A sárgálló táblák környékén kaptárak és méheskocsik tűnnek fel ilyenkor. A letelepedés előtt a méhésznek a későbbi viták megelőzésére célszerű felvennie a kapcsolatot a terület földhasználójával és növényvédő szakemberével. A vándor méhészeknek kötelező bejelentkezniük a területileg illetékes önkormányzatnál.
Jól beázott, termékeny talajok, jól mézelő napraforgóhibridek. Ezek feltételei a gazdag hordásnak, ám azt nem szavatolják. A nagy szél, a forró és száraz levegő gátolhatja a nektárgyűjtést. Szélsőséges esetben a virágzat sűrű, ragacsos anyaga a méhek testére tapad, ami jelentős méhpusztuláshoz vezethet. Ezért is áll a napraforgó "méhkoptató" növény hírében.
Számos méhész - mint például a Kaposváron élő Csonka Imre -, ezekben a hetekben főzi ki a selejtezett lépeket, a sonkolyt. A száz méhcsaládot tartó egyetemi oktató szerint a főzéshez használt lágy esővíz világosabbá teszi a viaszt. Az üstben felforrósított viaszt függönyszövettel bélelt fürdőszobai centrifugába önti, és alig egypercnyi centrifugálás után a forró viaszt lapos zománcozott edényben fogja fel. Módszerével másfél-két óra alatt végez, s kihűlésük után a viaszkorongok műlépkészítésre vagy más célra használhatóak.