Élő kert

Lakodalmi szertartások illatos, mediterrán eredetű örökzöldjének számított a rozmaring még hazánkban is. Az eladósorba kerülő lányok boldogságuk zálogaként nevelgették cserépben, és télire a tisztaszobába állították. A körülmények azóta változtak, de a növény hatóanyagai révén (cinerol, illóolaj, csersav, keserűanyag, szaponin) napjainkban is figyelmet érdemel.
A dísz- és gyógynövényként ismert rozmaring neve a latin ros (harmat) és marinis (tenger) szavakból ered, tehát azt jelenti, tengeri harmat. Nem véletlenül, hiszen szívesen él a tengerpartok közelében. Nálunk nem bírja ki a telet a szabadban. A laza szerkezetű, tápanyagokban gazdag talajokat kedveli. Amikor tél előtt cserépbe mentjük, olyan méretű edényt válasszunk, amit a gyökérzettel megtölthetünk.
A szeles, árnyékos helyeket nem kedveli, télen is világos és hűvös, tíz-tizenöt fok hőmérsékletű helyen érzi jól magát. Téli időszakban keveset öntözzük. Nyáron hozza világoskék vagy halványlila virágait, és az egész növény, különösen az esti órákban, kellemes illatot áraszt.
Szaporíthatjuk tavasszal magvetéssel vagy dugványozással. A dugványokat ősszel vagy tavasszal vágjuk le ötcentis darabokra, és nedves, laza homok, tőzeg és perlit keverékével töltött cserepekbe helyezzük el. Meleg, árnyékos helyen tartva gyökereztetjük. A levágott dugványokat érdemes faszénporba mártani, hogy elkerüljük a fertőzést. Meggyökeresedés után nagyobb cserépbe vagy, ha az időjárás engedi, szabad földbe ültetjük át.
A rozmaring cserépben nevelve harminc centiméter magasra nő, szabadban a hatvan centimétert is eléri (a Földközi-tenger mellékén fává is növekedhet). Spanyolországban, ahol a legelőkön is fellelhető, juhok is fogyasztják, amitől húsuk különleges ízűvé válik. A déli népek sonka pácolására, bor és ételek fűszerezésére használják. Óvatosan bánjunk vele, mert enyhén kámforos, kesernyés íze elnyomhatja a többi fűszer ízét. A virágos hajtásaiból nyert illóolaj frissítő, baktérium- és gombaölő hatású. Serkentőleg hat a központi idegrendszerre és a vérkeringésre, enyhíti az izomfájdalmakat. A rozmaring az alacsony vérnyomás okozta tünetek enyhítésének legfontosabb gyógynövénye. Javítja az emésztőrendszer működését, csökkenti a felfúvódás kellemetlen tüneteit. A vérkeringést és az idegrendszer működését javítja, miközben nyugtatja is. Fokozza a jó közérzetet és a teljesítőképességet.
Teáját úgy készíthetjük el, hogy egy kávéskanálnyi rozmaringot leforrázunk egy csésze vízzel. Ha hidegen készítjük, két kávéskanálnyi szárított levelet egy csésze vízben egy napig áztatunk, majd leszűrjük. Áldott állapotban lévő és szoptatós anyáknak, valamint vesegyulladásban szenvedőknek és májbetegeknek nem ajánlott.