Dániából jött az ötlet

- Megpróbáltuk átültetni a formát magyar viszonyok közé, és létrehoztuk egy alapítványt is - mondja Molnár Máté igazgató. - Pályázati pénzekből, adományokból és saját bevételekből fedezzük a működés költségeit. Évente kétszázmillió forintot kell előteremteni. Birtokba vettünk egy régi nemesi kúriát, tantermeket alakítottunk ki benne, szociális épülettel bővítettük. A kertészetben megtermeljük a konyhára való zöldségek egy részét. A szakácstanulók főznek, az eladónak készülők büfét működtetnek. Talán elsőre furcsán hangzik, de nálunk kötelező az étkezés. Tanulóink közül sokan hajnalban indulnak el, éhesen érkeznek, egy részük alultáplált. Többszörösen hátrányos helyzetű, szakmával nem rendelkező munkanélküliek, akik többnyire beilleszkedési zavarral küszködnek. Nekik nemcsak képzésre van szükségük, hanem másfajta támogatásra is.
Az uniós pályázatok egész sorát nyerték el, nemzetközi elismerésben is részesültek az ír, holland, spanyol, belga partnerekkel közösen szervezett lóápoló-tanfolyam miatt. A magyar képzési programot fogadta el az illetékes nemzetközi bizottság alapul a roma származásúak lóápolóképzéséhez. A felzárkóztató szakmai alapozók mellett kőművesnek, festő-mázolónak és tapétázónak, szakácsnak, bádogosnak, varrómunkásnak, szerkezetlakatosnak, gyorsétkeztetési eladónak, lóápolónak, szárazépítőnek, parkgondozónak, dísznövénytermesztőnek, vasszerelőnek, tetőfedőnek tanultak a fiatalok.
- Az elmúlt tizenegy év alatt ezerötszázan kapcsolódtak be képzéseinkbe, jelenleg száztizenöten tanulnak nálunk. A szakmákat a piaci igények alapján választjuk ki. Rákényszerülünk a rugalmasságra, mert a tanulóinkat el kell helyeznünk. Jó aránynak mondható, hogy a két éve végzettek 85 százaléka dolgozik. A képzésben részt vevők a 16-36 éves korosztályba tartoznak, de akadnak idősebbek is. Legtöbbjük minimálbért kap, sőt ösztöndíjat is adunk. Mi gondozzuk a város zöldterületeinek egy részét, amiért az önkormányzat fizet. Olyan termékeket gyártunk, amelyeket el lehet adni, például rácsokat, lakástextíliát; a kőművesek bérmunkában dolgoznak a lakásépítéseknél. Érdekes újdonság a gyógynövényes tanfolyam. Megismerik a résztvevők a gyógynövényeket, a termőhelyüket, a gyűjtési és szárítási módokat. A második szakaszban a gyógy- és bionövények termesztését tanulják, a harmadikban pedig tanácsadókat képezünk.
Az igazgató nagyon büszke a tanulók által kialakított műhelyekre. A büfében éppen Sabján Krisztina és Süle Erzsébet boltieladó-jelölt dolgozik.
- Varrónő vagyok, de a gyes után nem tudtam elhelyezkedni - mondja Krisztina. - Most tanulok, közben minimálbért kapok a munkámért. A kertvárosi ABC-ben, ahol gyakorlatoztam, reményem van a felvételre.
- Az Újra dolgozom programiroda juttatott az iskolába - veszi át a szót Erzsébet. - Gutorföldéről járok be, a vasútnál segédvezénylőként dolgoztam, de létszámleépítés nyomán munkanélküli lettem. Szerencsére a háromszoros túljelentkezés ellenére bejutottam ebbe a képzésbe. Remélem, találok majd munkát.
A kertben a dísznövény- és zöldségtermesztőkkel találkozunk. Nem illik ugyan a hölgyek korát firtatni, de Némethné Polgár Rózsa nem titkolja, hogy 45 évesen tanulja a dísznövénytermesztést. Édesanyja betegsége miatt nem tudott visszamenni a munkahelyére, és időközben betöltötték az állását, így veszítette el a munkáját.
- Nagy földterülettel rendelkezem, és azt gondoltam, a dísznövénytermesztés megoldás lehetne számomra. Nemrég kezdtem a tanulást.
- Milyen jövő vár a dán iskolára? - kérdeztem végül az igazgatót.
- Bizonytalan, mert csak a pályázatokra számíthatunk. Dániában törvény is van a termelői iskolára, mi is lobbizunk, de eddig nem jutottunk sokra. Nagy könnyebbség lenne, ha nem egy évre lehetne pályázni, hiszen így ma nem tudom megmondani az érdeklődőknek, milyen tanfolyam indul jövőre. Az sem éppen helyénvaló, hogy a kapott pályázati támogatás 30-35 százaléka valamilyen adó és járulék formájában az államkasszába kerül.