Tőgyelnek a méhek

Akadt, ahol a fagy pörgetett, máshonnan pedig egészen jó hordásról érkeznek hírek. Egyelőre a mézpiac áll, még június elején is alig vesznek árut a nagykereskedők a méhészektől. Kivárás, az árak körüli taktikázás ez. Hagyományos (német, olasz, francia) vevőink ipari célra olcsón vehetnek mézet argentin, brazil vagy éppen kínai termelőktől.
A minőségi magyar méznek egyre kevésbé van helye a nap alatt. Hogyan is volna, amikor a mézhamisítástól hangos az ország. Miközben nálunk még az élelmiszerkönyv évtizeddel korábbi, mézre vonatkozó adatai szerint vizsgálódnak, az új évezred új, nehezen kifürkészhető hamisítási módszereket hozott. Olyan ez, mint a bűnözők és a rendőrség versenyfutása: egy lépéssel mindig az előbbiek járnak elöl.
A méhek napján érdekes teszt alanyai voltak az érdeklődők a városligeti Vajdahunyadvár környékén. Az egyik üvegben valódi termelői, a másikban bolti mézet kóstoltattak a vállalkozó szellemű fogyasztókkal, és 147 kóstolóból csupán egy mondta, hogy nincs különbség a kettő között. A többiek 53 százaléka a termelőit, 47 pedig a bolti árut találta ízletesebbnek. Utóbbiak a miértre a "mert édesebb" választ adták; nyilvánvalóan a cukrokkal "dúsított" mézekhez vannak szok(tat)va.
A méhesekben a június a szaporítás időszaka. Az akácvirágzást követően az erős, túlnépesedett családokból fiatal méhanyák és fortélyok segítségével lehet új famíliákat készíteni. A szaporítás előfeltétele a saját méhanya-nevelés vagy az erre szakosodott anyanevelőktől párzott, tehát már megtermékenyített anyák vásárlása. Az anya nélkül maradt családok fokozatosan fogadják el az új királynőt, akit ezért mézes-cukros pépdugójú, "kirágósra" állított anyazárkában célszerű kaptárba tenni.
A Méhészet friss számának címlapján láthatjuk: a túlnépesedett családokból kivált rajok faágakra települnek - méhésznyelven tőgyelnek.