Élő kert

Egy nem termesztett növény csak addig számít gyomnak, amíg fel nem fedezzük értékeit, amelyeket a saját hasznunkra fordíthatunk. Így vagyunk például a fekete nadálytővel, amelynek még sok neve ismert: forrasztófű, sarkosfű, falgyökér, sebgyógyír, csontgyógyír.
A nadálytő a nadályra, a piócára utal, mert előfordulási helye a nedves, tocsogós rét, ahol a piócák is élnek. Európa nagy részén, Nyugat-Szibériában és Észak-Amerikában is a nedves területek ismert áttelelő növénye. Lápos vagy mocsaras, magas talajvizű szántókon és réteken terebélyes „bokraival” elnyomja a körülötte lévő haszonnövényeket. Fekete, répaszerű, kívül fénylő gyökértörzse – amely a gyógyító drogot szolgáltatja – feldarabolva újra kihajt és levelet bont, így gyérítése nem könnyű feladat. Ha a nedves termőhelyről lecsapolják a vizet és így nem találja meg a számára kedvező életfeltételeket, eltűnik. A belőle készített erjesztett lével kezelt növények ellenálló-képessége javul, és a növekedésre is serkentőleg hat. Bár levelét salátába aprítva vagy főzelékként elkészítve is fogyasztják, mégis inkább külső használata biztonságos, ugyanis az alkaloidákban gazdag gyökér májkárosodást okozhat. Levele kalciumot, foszfort, A-, C- és B12-vitamint tartalmaz, fehérjetartalma nagyobb, mint akármelyik termesztett zöldségnek. Friss levelét borogatásként tegyük a bőrre. Fájó ízületek, égési sérülések, rándulás gyógyítására, duzzanatok csillapítására kiváló. A fekete nadálytőből készült főzettől a sebek váladékozása megszűnik.
Izom-, ideg- és ínhüvelygyulladások kezelésére a fekete nadálytő lisztjéből készült péppel való borogatás segít. Péppé keverünk 51-100 gramm feketenadálytő-lisztet forró vízzel és egy csepp salátaolajjal. Ezt kenjük rá melegen a beteg testrészre, és előbb lenvászon, majd frottírtörülközővel letakarjuk. Egy-két órára kötéssel rögzítjük. A gerinc- és a porckorongsérv okozta fájdalmakat is elmulasztja.