Idejében szólunk

Ma már szinte minden tévécsatornán láthatunk főzős műsort, ahol a szakácsok általában frissen nyisszantott fűszert dobnak az ételbe. Ha a receptet magunkévá akarjuk tenni – és lépést szeretnénk tartani a divattal –, nekünk is hasonlóan kell cselekednünk. Ha nem kapunk friss fűszert a legközelebbi boltban, aminek persze óriási a valószínűsége, akkor meg kell termelnünk ezeket a növényeket. Mindezt azért mondom most, mert a legtöbb fűszernövényt tavasszal kell elvetni vagy tőosztással szaporítani. Nos, ha eddig csupán hagymából, tormából, pirospaprikából meg kaporból állt a kerti fűszerválasztékunk, éppen ideje beszerezni néhány új lakót. Miért ne kaphatna helyet például a citromfű, a turbolya, a kakukkfű, a zsálya, az izsóp, a levendula vagy a menta, természetesen a rozmaring, a  tárkony és a lestyán mellett. Nem kell nekik nagy hely, mindegyikből csak néhány tőt érdemes termeszteni, hogy mindig tudjunk frissen csippenteni belőlük.
Mivel e fűszernövények többsége mediterrán eredetű, ezért napos helyre kerüljenek. Fontos számukra a tápanyagban dús, lehetőleg szerves trágyával ellátott és jól elmunkált talaj. Ha többféle növényt társítunk, ügyeljünk arra, hogy a magasabbak ne árnyékolják az alacsonyabbakat, például a snidlinget vagy a levélpetrezselymet. Érdemes az évelőket elkülöníteni, így akár egy csoportba kerülhet a levendula, az izsóp, a kakukkfű és a citromfű.
Akinek nincs kertje, az is nevelhet fűszereket az ablakban, az erkélyen balkonládákban vagy cserepekben. A fűszernövények nem túl igényesek, ha jó földbe kerültek, csak a gyomok irtásáról és száraz időben az öntözésről kell gondoskodni. Néhány fajt ritkítani kell, s vannak olyanok is, amelyeket virágzás után vissza kell vágni – ilyen például a levendula meg a kakukkfű. A kertben kialakított fűszerágyást érdemes két-három évente más helyre telepíteni, mert az egy helyben termesztett növények termése évről évre csökken, és a kártevőik is felszaporodhatnak.