Bodzából jobban dől a lé

Tizenhárom éve még az sem volt biztos, hogy a ma 52 éves szőlész-borász férfi túléli a rákot. Ráadásul betegségével szinte egy időben, amikor emiatt ott kellett hagynia munkahelyét, a Tokaj Kereskedő Házat, mélypontra süllyedt a borvidék szőlőtermesztése.
– Egyik napról a másikra túladtam pompás szőlőültetvényemen. Aztán a csodával határos módon meggyógyultam, nyolc éve pedig bodzázni kezdtem. Feleségem, lányom, fiam és a barátaim is segítenek az ültetvény gondozásában. De nem minden szakmai előzmény nélkül váltottam! Régebben gyógynövények termeltetésével is foglalkoztam. Bodza, hársfa, mórmályva virágát, bojtorján és gyermekláncfű gyökérzetét vettem át. Az első, alig másfél hektár bodzásomat, amiben az imént gyönyörködött, almáskertem helyére telepítettem. A bodzatermesztésnek errefelé legalább tizenöt éves a hagyománya. Az olaszliszkai szövetkezet több fajtát is termeszt, de szervezi is a termelést. A bogyótermésemet neki adom el.   
– A szőlő után tehát az almával is felhagyott?
– A mai növényvédőszer-árak mellett a tízforintos léalma is ráfizetéses! A bodzafajták közül én az osztrák Hausbergre, vagyis a fekete bodzára voksoltam, főleg a bogyók cukortermelő képessége miatt. Mert jó árat csak a 12-13 cukorfokos, tiszta, vegyszermentes bodzáért fizetnek. Ezen az ültetvényen most 620 fa van, várhatóan szép termést hoznak. Volt idő, amikor szárított, morzsolt bodzavirágot is adtam el, de rájöttem, hogy nem éri meg. Hiszen egy kiló virágból legalább hatkilónyi termés lesz, és kilójáért tavaly 140-180 forintot fizettek. A szőlő átlagára meg 70 forint volt. S amikor a bodzabogyóért 40 forintot kaptam, a szőlőért még ennyit se adtak. Ráadásul a szőlőhöz képest a bodzatermesztésnek minimális a munka- és költségigénye. A szőlő árbevételéből körülbelül tíz százalék a haszon és kilencven   százalék a költség. A bodzánál szerencsére szinte fordított ez az arány. Ez a szépen virágzó ültetvényem tavaly 800 ezer forintos árbevételt hozott, és 100 ezer forintot költöttem rá.
– Elég abszurd, hogy ilyen borvidéken inkább bodzázni érdemes...
– Igénytelen növény, de meghálálja a gondoskodást: a sorok közötti többszöri gyomtalanító tárcsázást, a fűkaszálást. Metszeni is kell, hogy ne terheljük túl a fát, mert ha sok vesszőt hagyunk rajta, több, de kevésbé szép termést hoz. Az én bodzám mondhatni bio, a levéltetveket is kézzel szedem le a hajtásokról. Vigyázni kell a permetszerrel, hiszen a bogyóból főleg élelmiszerszínezék, dzsem, pálinka, bor és gyógyszeralapanyag készül. Nekem az őzekkel van a legtöbb gondom. Agancshulláskor a bodzafákon dörzsölik viszkető fejüket, már legalább kétszázat tönkretettek, amiket pótolni kell. De a bodza legádázabb ellensége szerintem a talajvíz! Egy hathektáros, hároméves ültetvényemet pár éve egy özönvíz pusztította el. Majd megszakadt érte a szívem! De van már újabb friss ültevényem, igaz, csak félhektáros. Nagy álmom, hogy mi, környékbeli bodzások egyszer összefogjunk, és építsünk egy bodzavelőt sűrítő feldolgozót.
– Mikor szüretelnek?
– Augusztus végétől szeptember közepéig. Remélem, az idén is jó árat fizetnek a termésért. A bátyámat mégse tudom rávenni a bodzára. Ő kitart a szőlészet és az aszú készítése mellett.