Itt az uborkaszezon

Mindenkinek megvan a jól bevált receptje, ezért most nem tanácsokat adunk, hanem néhány érdekességet mondunk el erről a tökfélék családjába tartozó növényről.
Az uborkát Indiában – ahol a Himalája déli lejtőin vadon élő őse ma is megtalálható – már négyezer éve ismerik, és gyógynövényként is használják. Világhódító útjára a Krisztus előtti 7. században indult el, először a görögök, majd a rómaiak termesztették. Tibérius császár üvegházakat építtetett, hogy télen is ehesse kedvenc zöldségét.
Melegigényes növény, magjai 15 Celsius-fok alatti hőmérsékleten nem hajtanak ki. Többféle változatát, fajtáját ismerjük: ilyen például a fürtös-, a konzerv-, a kígyóuborka, amely sima héja miatt népszerű, és főleg fóliasátrakban termesztik. Főleg azért szeretjük, mert finom saláta készíthető belőle, de egészséges is, hiszen kevés kalóriát és értékes táplálóanyagot, káliumot, kalciumot, foszfort, vasat és vitaminokat (A, B1, B2, B6, C) tartalmaz. Szinte gyógynövénynek számít, mert antibiotikus és béltisztító hatása is van. Ezenkívül serkenti a vese működését, salaktalanítja a szervezetet. A kutatók egy, a hasnyálmirigyet tehermentesítő enzimet is találtak benne, ezért cukorbetegeknek is ajánlott. Az uborka levét a gyógyászatban egyes bőrápoló krémek (nyugtató, bőrpuhító, tisztító hatásúak) alapanyagaként használják. Az uborkatej és a reszelt uborka kiváló bőrtisztító, bőrápoló. Az uborkalé vagy -pép hűsítőként hat még az égetően fájdalmas méhcsípésre is. Ha nap égette bőrre uborkát helyezünk, nem hólyagosodik fel, mert az uborkában gyulladáscsökkentő anyagok is vannak.