Sikeres volt a túzokmentés

A túzok hazai állománya az elmúlt évtizedekben alaposan megfogyatkozott, a korábbi 3000-ről 1200 példányra csökkent. Ennek legfőbb oka az intenzív mezőgazdasági termelés, de a madarak vonulásakor is nagy volt a veszteség.
Hogy ez a folyamat megálljon, majd kedvező irányt vegyen, sokféle feladatot kellett megoldani. Amikor elindult a LIFE-Nature projekt, világossá vált, a ritka madár élőhelyét úgy kell fenntartani, hogy az a javára váljon. Létrehozták a túzokvédelmi munkatársak hálózatát, akiknek legfőbb feladatuk a fészkek őrzése, esetleges mentése és az állomány nyomon követése. Fontos volt, hogy a turisták, illetve a környéken élők, különösen a gazdálkodók, vadászok is megismerjék a program célját, hiszen a hatékony természetvédelem nem működhet a helyiek nélkül. Ehhez a munkához a nemzeti parknak még földet is kellett vásárolnia, hogy saját tulajdonban legyenek a fontosabb dürgő-, fészkelő- és telelőhelyek. Újabb gyepterületeket, lucernásokat hoztak létre, a táplálékhiány megelőzése érdekében repcét vetettek, hogy még jobban kedvezzenek a nagy testű madaraknak. Télen úgy segítették őket, hogy a nagyobb hóesések után a projekt keretében beszerzett hómaró eszközökkel távolították el a vastag hóréteget. Hogy a madarak ne ütközzenek a levegőben lévő elektromos vezetékekkel, tizenegy kilométer hosszú légvezetéket földkábellel váltottak ki. Eredményes volt a helyi túzokvédelmi munkatársak ténykedése is, mert lelkiismeretesen odafigyeltek a fészkekben kikelő fiókákra. A túzok megfigyelésére  és az élőhelyek zavartalanságának biztosítására négy mintaterületen kilenc figyelőtorony épült és tizennyolc sorompót helyeztek ki.
Mindez nem volt hiábavaló munka, derült ki idén tavasszal, amikor összeszámolták a hazánkban található túzokokat. Örömmel nyugtázták, hogy sikerült a projektben előirányzott tízszázalékos állománynövekedést elérni. Már nem 1200, hanem 1400 nagy testű madárral dicsekedhetünk.